Előadások

 

Sacra Hungarica

Egy független színházi társulat valahol Magyarországon rádöbben arra, hogy eddig téves úton járt, rosszul látta a dolgokat, és nyilvános vezeklésre adja a fejét. A bűn felismerésétől a megtisztulásig hosszú, rögös út vezet, és ez számos bonyodalomra ad okot.

Urbán András rendező munkamódszerének alfája és ómegája a társalkotókkal és a résztvevőkkel folytatott folyamatos és irányított kommunikáció a próbafolyamat egészén keresztül, valamint az adott téma lehető legszélesebb spektrumon, a legtöbb aspektusból történő körbejárása. E sajátos munkamódszerből születő verbális anyag szerves részét képezi az előadásnak.

„ A színész is érez, gondolkodik, tapasztal. Véleménye van. Az előadásban nem önmagát képviseli. Nem képvisel senkit és semmit. Játszik. Ilyen az élet.”- Urbán András