Szereplők:
Mezei Kinga
Mészáros Gábor
A zongoránál:
Varga Iván m.v.
Rendezés, látvány: Mezei Kinga
Dramaturg: Góli Kornélia
Koreográfus: Kiss Anikó
Jelmez: Csonti Andrea, Gero Katalin
Projekció: Baráth Attila
Díszletkivitelezés: Rápóti Attila
Világítás: Majoros Róbert, Mezei Edvárd
A rendező asszisztense: Puskás Zoltán
külön köszönet Vígh Andrásnak
Száz éves lett volna 2015. december 19-én Edith Piaf.
Előadásunk a tragikus sorsú művésznő harcokban és önmarcangolásban gazdag életéből, szélsőséges, sokszor végletes személyiségéről, sikereiről és sikertelenségeiről kiván szemelvényeket adni, megidézve azt a kort, amiben a művészeknek nagyon nagy utat kellett bejárniuk az elismertségig. Piafnak sikerült. Hatása és dalai a mai napig érvényesek, és meghatározóak a francia sanzon világában.
A francia sanzon – szemben az angolszász zeneipar termékeivel – zenei eszközökkel szolgálja a francia nyelv szépsége, és a francia költészet nagy mestereitől kapott örökség érvényre juttatását. E zenei műfaj irodalmi gyökerei Baudelaire-ra, Verlaine-re és Rimbaud-ra vezethetők vissza. Ők voltak azok, akik költészetüket a szavak zeneiségére és szövegeiket a rövid formákra építették. Ezek a „gitár nélküli zenészek” találták fel a sanzonban a zenével szimbiózisra lépett irodalom művészi kifejezését. Költészetükben a sanzon olyan irodalmi építőanyagként jelenik meg, amelyben a poézis esztétikumát a szavak csengése és zeneisége szolgálja.
Edith Piaf, a francia sanzon legnagyobb alakja, - a hétköznapi életben kicsi, szürke és jelentéktelen nő- mindenkit elvarázsolt, amikor énekelni kezdett. Hangja erőteljes, enyhén fátyolos volt, jellegzetes kiejtéssel, dalait pedig az extázisig átélte, a közönség is érezhette a szegénység megaláztatását, a kiszolgáltatottságot, a szerelem kínjait és gyönyörét. Sikerei csúcsán sem feledkezett meg a kiskorában átélt nehézségekről, akármennyit keresett, sose volt pénze, nagyvonalú és bőkezű volt, mindenkinek adott, aki hozzá fordult. A kor olyan művészeit fedezte fel és támogatta, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Georges Moustaki. Művészként sikert sikerre halmozott, a világ a lábai előtt hevert, de emberként mindig boldogtalan volt.
Előadásunkban a dalok francia nyelven hangzanak el, Mezei Kinga előadásában, főként egy zongora kiséretében. Az előadásban néhány nagyon ismert dalát leszámitva olyan dalokat válogattunk , amelyek remek darabok ugyan, mégsem ismeri őket a szélesebb közönség. Ám a legismertebb dalai sem maradnak megemlékezés nélkül, mivel az előadás magába foglalja a dalok a mai korra való hatását is.
TÁMOGATÓK: Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács
Kritikák
Szerda Zsófi: PADAM, PADAM, PADAM
„Beszélnek a mozdulatok, a zene, a pillantások, a képek, a zenedobozok, és beszélnek a vászonra vetített felvételek." Tovább
Vajdaságban nem sok olyan színésznő van, aki bátran nyúlhat Édith Piaf francia sanzonénekesnőhöz, az életművéhez, és nem sok vállalhatja, hogy több mint egy órán át énekli a zseniális énekesnő dalait francia nyelven, egy szál zongorakísérettel. Mezei Kinga megteheti. És aki ismeri, és hallotta már énekelni, az biztos lehet benne, hogy a Piaf—Mezei-páros nem fog csalódást okozni.
A Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház koprodukciójában jött létre a Piaf Marche (Piaf-menet) című előadás. Az együttműködés ez esetben azt jelenti, hogy Szabadkán Mészáros Gábor, Újvidéken pedig Kőrösi István Kinga partnere a színpadon.
Mezei Kinga tizenhárom éve játszotta el először Édith Piafot a Rózsaszínű halál című produkcióban szintén az Újvidéki Színházban, ám ezzel a mostanival talán még nagyobb kihívás elé állította saját magát, hiszen szöveg (legalábbis magyar nyelven) egyáltalán nincsen az előadásban, csak a dalok, azok is eredeti, francia nyelven.
Érdekes módon egyáltalán nem hiányzik a párbeszéd. Beszélnek a mozdulatok, a zene, a pillantások, a képek, a zenedobozok, és beszélnek a vászonra vetített felvételek. Mi, nézők pedig pontosan értjük az utalásokat, pontosan tudjuk követni a törékeny énekesnő életének lépcsőit. Ez egy bátor és helyes döntés volt az előadás dramaturgja, Góli Kornélia és a rendező, Mezei Kinga részéről.
Zenével Varga Iván mesél, ő kíséri a dalokat zongorajátékával, beépülve a díszletbe, azaz a zongora mögé. És a zongora sem csak egy zongora, de mivel Piaf esetében szinte minden a zenéből indul ki, életének díszlete és kellékei is zongorából alakulnak egyszer autóvá, aztán apró szobává, máskor meg fiókos szekrényként pezsgőspoharak kerülnek ki a gyomrából. Ezenkívül egy kerékpár és egy utcai lámpa látható a színpadon, néhány zenedoboz is megszólal, látunk egy Piaf-bábot az utcai lámpa halovány fényében állva, majd padon ülve élő másával.
A vetítések autó mellett elsuhanó tájat vagy éppen katonaságot varázsolnak elénk, és azzal együtt a háborút, majd az énekesnő boxoló szerelmének mérkőzését. Felcsendül a Padam, padam, a Non, je ne regrette rien és még sok-sok ismert, illetve kevésbé ismert dal, miközben orrunkat megcsapja az ötvenes-hatvanas évek Párizsának füsttel, könnyekkel, alkohollal és parfümmel átitatott éjszakáinak fuvallata, a dalok szövege kivetítve is követhető fordításban.
Félelmetesek az előadásnak azok a pillanatai, amikor Mezei Kinga teljesen átalakul Piaffá. Ilyenkor el is felejtem, hogy színházban vagyok, annyira „élő” az egész, mintha egy dokumentumfilmet néznék. Mintha Édith tenyere görnyesztené Kinga hátát, és Édith hangja szólalna meg Kinga torkán át néhány dallam által, a két nő mozdulata, testtartása kísértetiesen hasonlít egymásra. Ezt remekül ellenpontozza Mészáros Gábor magas férfialakja, a törékeny, madáralkatú énekesnő még törékenyebb lesz.
Szerda Zsófi, Hét Nap
Édith Piaf december 19-én lett volna százéves. Boldog születésnapot kívánunk neki, akárhol legyen is, avagy bon anniversaire! Aki pedig sanzonra vágyik, és Párizsra, az menjen el színházba. Újvidéken vagy Szabadkán. Padam, padam, padam...
