Előadások

 

Lars von Trier-Christian Lollike-Vedrana Božinović: Dogville

Rendező: Urbán András

Dramaturg: Vedrana Božinović

 

Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia

 

 

Játsszák:

Mészáros Gábor

Kucsov Borisz

Búbos Dávid

Fülöp Tímea

Verebes Andrea

 

Képzeljünk el egy várost. Egy kisvárost. Egy várost, melyben soha semmi nem történik. Csúnya épületekkel, amik fokozatosan mennek tönkre, elhagyott házakkal, melyeket senki nem akar megvenni. Boltokkal, melyekben leértékelt, de még így is túl drága, rossz minőségű behozatali ruhákat árulnak. Egy várost bezárt gyárakkal. Elkezdett, de soha be nem fejezett építkezésekkel. Bezárt boltok, piszkos kirakatok. Kátyúkkal teli utcák. Képzeljünk el egy várost kulturális események nélkül. Rossz és korrumpált iskolarendszerrel. Egy várost, melybe soha senki nem jön. Ahonnan mindenki el szeretne menni. Ne a saját városukat képzeljék el. Ez a történet nem az önök városáról szól. Ez a történet nem önökről szól. Önök jó emberek. Ez egy egészen más történet. Ez egy szomorú történet.

 

Az előadást 18 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

 

Az előadás hossza: 85 perc szünet nélkül

 

Bemutató: 2020. október 31. 19:30

Repríz: 2020. november 04. 19:30

 

Támogatóink:

Szabadka Város

Magyar Nemzeti Tanács

Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

 

Ana Tasić: Kutyaélet a kutyák városában (Politika)

"A színpadi poétikát az áttörő erejű képiség, a lélegzetelállító, lángoló, vad képzelet, az imagináció legmélyéből felszínre törő látomások határozzák meg. Varázslatos stílusa mellett az előadás eszmegazdagság terén is igen inspiratív. Grace története, amelyet Dogville városába való érkezésétől kezdve kísérhetünk figyelemmel, kérdéseket vet fel a jó és a rossz természetéről, a szeretet, a szenvedély, az erőszak és a gyűlölet mibenlétéről, valamint a nők nyugtalanító helyzetéről a patriarchális világban."

 

 
Gyurkovics Virág: A morális kísérlet, amelyben mindenki elbukik (dunszt.sk)
 
"Urbán rendezése képes volt univerzálissá emelni a Dogville-ben boncasztalra helyezett erkölcsi dilemmák társadalmi megnyilvánulását, miközben olyan új üzenetet aktualizál, amely elválaszthatatlan a jelenség szélesebb kontextusának vizsgálatától. Ebben a darabban a kiszolgáltatottságot csak egy hajszál választja el a szexuális kizsákmányolástól, és az együttérzés csak egy árnyalatnyira van a megvetéstől. A néző pontosan érzi ezt a vékony határvonalat, és éppen ez a kettő közötti kötéltánc adja a Dogville mindvégig feszült drámaiságát." Tovább