Előadások

 

Ingmar Bergman: NÉGYSZEMKÖZTI BESZÉLGETÉSEK

Rendező: Nina Nikolikj

Szerző: Ingmar Bergman

Színpadra adaptálta: Tamara Barackov

 

Szereplők:

Amernis Nokshiqi-Jovanovska

Nina Dean

Petre Arsovski

Oliver Mitkovski / Blagoj Veselinov

Darja Rizova

Katina Ivanova

Damjan Cvetanovski

 

Jelmeztervező: Ivana Karanfilovska Ugurovska

Díszlettervező: Sanja Avramoska

Videó és fotó: Petar Kochiski

Plakátterv: Nika Gavrovska

Zenei konzultáns: Maja Trajanoska

 

Az előadás hossza: 67 perc

Az előadás macedón nyelvű, szerb és angol nyelvű felirattal.

 

Négyszemközti beszélgetéseka drámaíró szavaival:

Ha egyetlen kulcsmotívummal jellemeznénk ezt a Bergman regényt, akkor az a motívum a konfrontáció lenne.

A Négyszemközti beszélgetések c. előadásban a történet főhősnője, Anna Bergman, szembesül saját választási lehetőségeivel és döntéseivel, egy kimerítő házasságból fakadó élet viszontagságaival, amely telis-tele van nehézségekkel, erőszakkal, megbánással és szenvedéssel. Ilyenformán a hagyományosnak nevezett közösség képe szintúgy szemben áll az egyén történetével, múltjával és egyéniségével.

A regényként megírt Négyszemközti beszélgetések c. mű oly módon lett felépítve, hogy a színházi önkifejezéshez kimondottan sikeresen idomul. Izgalmas, költői és megható, az öt rész és az epilógus olyanok, mintha független mikro színdarabok lennének, precízen beállított ellentétek, valamint rendkívüli mélységekig hatoló réteges és összetett kapcsolatok.

Annak ellenére, hogy egy huszadik század kezdetén a svéd tartományban élő papi családot mutat be, a Bergmanok egy világi és időtlen család. A fenn említett szegmenseken keresztül, mozaikszerűen épül fel egy finom női portré, emellett egy generációs ellentét, a házastársak, szülők és gyerekek közötti összetűzések archetípusának a képe ismerhető fel.

A Négyszemközti beszélgetések c. mű egy múltba vágyó mélyreható érzést jelenít meg, egy próbálkozás, melynek feltett célja, hogy kívülről szemléljük a helyzetünket, ezáltal új nézőpontból közelíthessük meg emlékeinket és új magyarázatokat találhassunk azok értelmezésére, bármilyen fájdalmasnak is tűnik. Anna Bergman találkozása azon egyénekkel, akik meghatározták és alakították életét (Jacob, a pap; Henrik, a férje; Karin, az anyja; és a szeretője, Tomas) egyben elveszett bátorságára, vakmerőségére és szabadságára is emlékeztetik. A Négyszemközti beszélgetések górcső alá veszi, vajon az egyén van-e képessége és ereje átvenni az irányítást élete felett, valamint be tudja-e ismerni korábbi hibáit. A történet keserű tudatosság az elvesztegetett időről, a kihagyott lehetőségekről, a szándékos önfeláldozásról, és szembesülés azzal, akik egyszer voltunk, akik lehettünk volna, és akik valójában vagyunk.