Előadások

 

Anton Pavlovics Csehov - Góli Kornélia: A három nővér

 "Élni kell... Élni kell...És élni is fogunk. Végigéljük a napok, az esték hosszú-hosszú sorát, türelmesen elviseljük a megpróbáltatásokat, amelyekkel sújt a sors. Ha meg üt az óránk, békésen meghalunk, és ott, a síron túl az isten megsajnál bennünket, és megérjük ott a gyönyörű szép, fényes életet, örülni fogunk, meghatott mosollyal tekintünk vissza majd mostani boldogtalanságunkra, és megpihenünk. Halljuk majd az angyalokat, és látjuk a csupa gyémánt eget, és látjuk, hogy minden földi rossz, minden szenvedésünk elmerül az irgalomban, amely betölti az egész világot, s olyan csendes, szelíd és édes lesz az életünk, mint a cirógatás. Eljön az idő, mikor mindenki megtudja, hogy miért mindez, miért a sok szenvedés, nem lesz már titok...de addig is, élni kell...” (részlet az előadásból)

Szereplők:

 

OLGA – Mészáros Gábor

MÁSA – Kucsov Borisz        

IRINA – Búbos Dávid

 

 

Rendező: Puskás Zoltán

 

Díszlet, jelmez: Puskás Zoltán

Zene: Erős Ervin,  Klemm Dávid

Dramaturg: Góli Kornélia

Jelmezkivitelező: Geró Katalin

Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia

Fényterv: Majoros Róbert

 

Támogatóink:

Szabadka Város

Magyar Nemzeti Tanács

Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

 

Bemutató: 2020.12.30.  19:00

Repríz: 2021.01.23. 19:00

 

Az előadás hossza: 65 perc szünet nélkül

 

Ana Tasić: Várakozás egy új élet kezdetére (Politika)

"Ennek a rövid, egy órás előadásnak az utolsó részében, amelynek cselekménye megtisztult az eredeti dráma eseményeinek minden másodlagos szálától, testvérektől, férjektől, ismerősöktől, ahol csak ők hárman léteznek a fehér kövekkel meghintett színpadon, a nővérek elhagyják a statikus helyzetet és átengedik magukat a változás fantáziájának. Ezeket a jeleneteket ötletesen valósítják meg a talicskákkal való játékkal, amelyekben fuvaroznak, pihennek, tombolnak, ami vizuálisan is hatásos és szimbolikusan stimuláló."

 

Gyurkovics Virág: A tehetetlenség mint láthatatlan köd

"Olga, Mása és Irina beszélgetései lassúak, vontatottak, és valahányszor a saját boldogtalanságukra terelődik a szó, hirtelen alkoholba fojtják a diskurzust. A befejezetlen, kimondatlan gondolatok a zenei betétekkel és erős fényváltásokkal fragmentált jelenetek után is a levegőben maradnak, és láthatatlan ködként ereszkednek a három nővér köré. Furcsa, megfoghatatlan dinamika alakul ki, amely egyszerre érzékelteti az idő múlását és a mozdulatlanságot." Tovább...