Pass-port Szabadka/Subotica

Előadások

 

A DÉMONOK VÁROSAPass-port Szabadka/Subotica

Európaiak vagyunk, de nem Európában élünk. Nem tudjuk, mik vagyunk. Egy államhatár közelében élő polgárok. A lokál és az állam konfliktusa. A nemzeti identitás és az ember. A polgár hazugságai. Magyarok, szerbek, horvátok, bunyevácok, ruszinok, amit akartok... Multikulturális paradicsom. Az interkulturalizmus látszat. Multikulti = Nultikulti. Értjük egymás nyelvét, de fogalmunk sincs arról, mit mond a másik. Nem értünk semmit. Harmonikus vegyes házasságokban élünk, és egymás torkának esünk a város főterén. A Fasizmus áldozatainak tere. Egység és szeparatizmus. Hogyan képzeled el a jövőt, ha nem tanulod a másik nyelvét, és nem tanítod a gyermekedet a másik nyelvére? Úgy, hogy valamelyikünk már nem lesz?

Éljen a turizmus! Éljen a protokoll! Éljen a hazugság!


RENDEZŐ: Urbán András

 

SZEREPLŐK:

Béres Márta

Mikes Imre Elek

Jelena Mihajlović, m.v.

Suzana Vuković, m.v.

Mészáros Árpád, m.v.



DRAMATURG: Antal Attila

JELMEZTERVEZŐ: Pletl Zoltán

DÍSZLETTERVEZŐ: Sinkovics Ede

ZENE: Antal Attila

KOPRODUKCIÓS PARTNER: MASZK Egyesület




Az előadás a Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretein belül megvalósuló ThePer projekt első része.


Kritikák

Lénárt Ádám: Szabad asszociációk (revizor)

Nehéz eldönteni, hogy a délvidéki-szegedi összefogás eredményeként létrejött előadássorozat első állomása szimbólumokban gondolkodó, radikális színházi kísérlet vagy a határokat megfontoltan feszegető performansz. Az biztos: bizalmat kell előlegezni a folytatásnak. Tovább

 

Orbán Enci: VALAMI KÖZÜNK MÉGISCSAK LESZ HOZZÁ (tm-t.ro)

Vannak szerelmek első látásra. Urbán Andrásról sokat, sokszor, sokfélét hallani, de mindig az első találkozás a legmeghatározóbb. Talán a legnehezebb kérdés a munkáit illetően a szeretjük, vagy nem szeretjük. Ami viszont biztos, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ha akarjuk, ha nem, valami közünk mégiscsak lesz hozzá. Valami kategóriákon kívüli, meghatározhatatlan közünk. Nehéz lenne ezt ennél világosabban megmagyarázni. Tovább

 

Petró János: A démonok városa (szegedma.hu)

A fizikai valóság az, amit a szabadkai színészek, magyarok és szerbek tárnak elénk, mesterségesen beszűkített térben, már-már durva, kézzelfogható közelségben. Tovább

 

Végel László: A mi démonjaink (vegel.org)

A színészek a homokba virágokat ültetnek. Ez eddig a leghitelesebb szabadkai metafora, amelyről tudok. Homokba virágot! Tovább