A nő sokszor: Béres Márta
Béres Márta szórakoztat, mesél, hisztizik, polgárpukkaszt
("pukk, pukk, pukk" ). Újjászül, felzaklat. One Girl Show Szabadkáról.
"Magának nincs szíve" , mondja Edvin Szilviának a Csárdáskirálynő című Kálmán Imre-operettben. Ezzel a (magnóról hallható) bejátszással kezdődik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház One Girl Show című
parédája, a többszörös fesztiváldíjas Béres Márta előadásában. Még
sötét a színpad (közönyösen vagy fenyegetően ásít az Üres Tér), az
óriási fénykör pedig várja, hogy pont a közepén elfoglalja helyét a
Primadonna, a Színésznő, a Nő. Vagyis Béres Márta. Aki jön, lát és győz -
történelmi, politikai, színházi, női kliséket bont le, kérdez, tükröt
tart, elementáris erővel játszik - a szombathelyi Mediawave Fesztiválon.
A WS Színház nagytermében telt ház nincsen - viszont van nagy siker.
Ilyen típusú színházat nem látunk mindennap. Urbán András, a Kosztolányi
Dezső Színház igazgatója, a vajdasági avantgárd-alternatív színházi
világ képviselője - Európa-szerte szívesen látott fesztiválvendég - a
tavalyi Mediawave-en megkapta a Párhuzamos kultúráért-díjat. Most
megnézhettük egy rendezését is.
Olyan ez, mint amikor a "naiv olvasó" nem tud, nem akar különbséget
tenni az egyes szám első személyben megszólaló regény hús-vér szerzője
és narrátora között. Sőt, a helyzet fokozottabb, hiszen Béres Márta -
mert nem tehet mást - Béres Márta testét, lelkét, mozdulatait, erejét,
emlékeit, életét használja fel ahhoz, hogy megalkossa a Béres Márta nevű
színésznőt. Azt a valakit, akit a színpadon látunk: karcsún, szőkén,
farmerban, harisnyakötőben, alabástrom félmeztelenségben, tűsarkúban,
tonettszéken; fáradtnak, üdének, hisztisnek, kedvesnek, szemtelennek,
érzelmesnek, komolynak, ironikusnak - folyamatosan a realitás és az
irrealitás, a mítosz és a valóság határán. Önkeresés - vagyis a
megfelelő szerepek próbálgatása - az élet és a halál körforgásában.
(Tisztázási kísérlet, kérdésfölvetés, akár a közönség és a színész
viszonyában is. Voltaképpen "kit" szeret a színész, amikor a közönséget
szereti? Kitárt karokkal, kitárt szívvel. Főleg, hogy talán nincs is
szíve. És voltaképpen "kit" szeret a közönség, amikor rajong egy
színészért?) Béres Márta fölemeli, megforgatja a közhelyeket, kibújik a
kívülről bárki homlokára könnyen rástemplizhető címkék és akár negatív,
akár pozitív felhangokkal járó besorolások alól - "Elegem van a trianoni magyarságomból" -,
az autentikus, saját létezés útjait keresi; miközben tudja, hogy a
meghatározottságaitól nem menekülhet. De úton van - és úgyis ez a
lényeg. A szentimentális-hamis közhelyekkel terhelt Camino-mítoszt is új
tartalommal tölti meg, amikor a fizikai teljesítménynek sem utolsó
körkörös dervistánc (fut, lefekszik, fölkel; fut, lefekszik, fölkel
stb.) közben megállapítja: "Azt mondják, a Camino három szakaszból áll:
az első a szórakozás, a második a meghalás, a harmadik az újjászületés."
Ez a One Girl Show: szórakozás, meghalás, újjászületés. A folyamatos határátlépések terepe - vagyis lényege szerint színház.
Ölbei Lívia (vasnepe.hu)
