Vers szöveg nélkül Urbán András szerkesztette mozgássá, ordítássá, fényjátékká, fetrengéssé, finom hatásokká, brutálisokká, erőszakoskodássá, megaláztatásokká, bezártsággá, mozgásrendszerekké (Varga Heni koreográfiájával) az öregedő Brecht NDK-aranykalickájában rosszkedvű verseket író záró líráját. Szenvtelenül tárgyilagos felháborodását. Kabaré-hevenyészettségeknek rémlő köznapiságát. Romantikus pátosztól megfosztott tisztánlátó bölcsességét.
Buckowban, e Berlin-közeli nyaralóhelyen szivarozott a költő puritán berendezésű, egyemeletes dácsájában, hogy ezt a szovjet-orosz képzettársításokat keltő meghatározást használjuk. Innen szemlélte az 1953. június 17-iki munkásfölkelést, amit gyilkos iróniával összefoglalt A megoldás című tízsorosában; egyszerűbbnek tartva, „ha kormány/Feloszlatná a népet,/És újat választana?” (Eörsi fordításában). Brecht előtt a Schermützel-tó, háta mögött a munkásállam leverte munkásfelkelés.
A szabadkai Urbán együttese már tavaly Berlinben megtartotta Brecht – The Hardcore Machine című színházi kompozícióját. A Szeged tavaly megtartott Thealter nemzetközi színházi találkozón is vendégszerepeltek vele. Nem tudtam róla. A sajtó visszhangtalanul érzéketlennek mutatkozott. A tavalyi színház idén is színház, ha valóban az.
Négy színész – Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek, Erdély Andrea, Béres Márta – szürke rabsapkával fejükön erősfényű zseblámpával világítanak egymásból testrészeket. Néma ordításra torzult szájak. Kínnal kitekert tagok. Letaposott testek. Taposó lábak. Erőszak. Menetelés. Menekülés. Meztelen felsőtestre beütött útlevél vizsgálati pecsétek. Parányit több művészies művészet, mint művészi közlés. A legszebb jelenetsor, amikor a földön megjelenő fénykarikában tapicskolnak meztélláb. Nem sokáig tart a líra. A fénykörből kilépni nem lehet. A szűk körön belül szabad csak a szabadság.
Berlin 1953 Budapest 1956-on át folyik bele Koszovó 1999-be. Magyarázkodás nélküli megaláztatások, kínzások, erőszak. Néhol felhangzik egy-egy Brecht-töredék, vagy az idézet többszöri ismételgetése.
Az előadás főszereplője a fény. Illetve a sötét. A fénysugarakat többnyire kézben tartják. Akár jó, akár ellenséges szándékkal. A sötét adott. A sötétség mélyebb. Körülfogja a szereplőket. És néha teljesen elborítja őket.
