Nálam valahogy az olyan előadások működnek igazán, amik közben jófomán eszembe sem jut, hogy színházban ülök. A vajdasági Kosztolányi Dezső Színház előadásán sokszor egyáltalán nem tudtam hol vagyok... A számomra igencsak pszichedelikus élményt nyújtó Urbi et orbi néha olyan, mint egy televíziós kibeszélőshow máskor meg mint egy gyónás, vagy a legmélyebb, velőig ható önelemzés egy sötét szoba magányában. A Pilinszky színművéből készült, azt "fokozatosan mellőző" darab az igazi önmagunkkal és a transzcendenssel való szembesülés meglehetősen katartikus élményét hozza be egy színházi térbe, ami sokkoló élmény a nézőnek.
Az előadás jó rég óta fut, az idők során állítólag fokozatosan változott, alakult, közben több jeles színházi díjat is nyert.
...
