urbán andrás: pilinszky: urbi et orbiNyemcsok Éva Eső, 2007.07.23.
urbán andrás, én szeretlek téged
a fafejűséged, az őszinteséged.
szeretem azt a csöndet, amit a darabjaid generálnak.
mert az urbi et orbi után nem tapsol a közönség. dermedt csönd a nézőtér sötétjében.
már megint jól megkaptuk.
volt időnk magunkba nézni két nevetés, két borzongás között.
csütörtökön ezt írtam:
nem bánnám, ha urbán andrás nem csak akkor mosolyogna, ha üdvözöljük egymást, hanem álmaiban is, és amikor megálmodja a darabjait.
nem bánnám, ha a színészei nem csak a darab végén mosolyognának, és töltenék be hisztérikus örömmel a hatalmas teret, miután kitombolták, kirettegték, kigyilkolták és kielégítették egymást.
hát ez most itt, a pilinszky darabban megtörtént. pedig ez sem volt könnyű. megindt hard core-ban nyomták.
urbán andrás színészei rettentően fiatalnak látszanak, pedig koraérett vénember mind. ezek a megvénült gyerekek mindent tudnak, amit mi nem, mindent láttak, amit mi nem, mindent hallottak, amit mi nem és amit mi soha nem is fogunk.
a zsina falai által körbe fogva megint csoda született, előadás, katarzissal.
és a zsina nézőterére szakadt sötétségben a néma csöndet dübörgő taps váltotta fel.
urbán andrás, köszönjük szépen.
tisztelettel és barátsággal:
a klaviatúra-bajnok.
Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetõdött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az elsõ házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kõmûvesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta õket,
mint ez a tisztaszívû állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
és nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
