...
Különleges hangulata van a Régi Zsinagógának. Kicsit hűvös, kicsit sötét, kicsit hátborzongató, főleg ha az ember olyan előadást lát, mint az Urbi et Orbi volt. Négy fiatal, teli bűnökkel, súlyosabbnál súlyosabbakkal: hazugság, önteltség, pedofila, nimfománia. Azonban nem maradnak bűntelenül, végig élik a test szenvedéseit. Meghökkentő, néha sokkoló jelenetek jellemzik a darabot, de még a legfelkavaróbbaknál is muszáj nézni, hallgatni ahogy a nimfomán rekedtre ordítja a hangját, és „faszt” követel. Azt is, mikor az önteltet körülbelül öt percig ütlegelik vizes lepedőbe csavart ruhákkal. Körülbelül egy órányi olyan élmény, amiben egyszer legalább mindenkinek részesülnie kéne. Talán nem is élmény ez, inkább terápia: a hétköznapi problémák, amiket az ember olykor képes tragédiaként megélni, háttérbe szorulnak, reménykedünk, hogy ezeket a szenvedéseket nekünk talán sohasem kell átélni. A négy színész egészen rendkívüli játéka hatásossá teszi az előadást, teljes beleéléssel hitelesítik bűnösségüket, hibáikat. A darab után talán nincs olyan néző, aki ne gondolkozott volna el saját hibáin, bűnein és azon, hogy milyen szenvedéssel kellene értük megfizetni.
Horváth Attila (epresso.hu, 2007. július)
