Lesben áll egy cápa...A Kosztolányi Dezső Színház The Beach című előadása a X. POSzT-onMár megint ez az eső. Lassan Urbánék védjegyévé válik. Vendégszerepelnek, amikor esik az eső. Hát hajrá, csak győzzék szusszal! Szerencsére nem szabadtériek az előadások, nem lesz baj a belőtt, vasalt hajakkal. Például az enyémmel. Habár annak már mindegy, benn úgysem látja senki. Meg mit számít a rossz idő, mikor rögtön homokos strand és szikrázó napsütés vár ránk? Na igen, de abban aztán nem lesz köszönet.
Albert Camus regénye, a Közöny (eredeti és találóbb címén: Az idegen) nem szórakoztató olvasmány. Nem is annak íródott. Megüli az ember gyomrát is, lelkét is. Mit várhatunk tehát egy előadástól, amelyet ez a mű inspirált? Nos, szórakozást nem igazán. Nem is nevet senki. A közönség nagy része felháborodik, amikor a darab elején a nyakig begombolt kezeslábasba bújt színészek mindenkit szidnak, mindenkire panaszkodnak. Ez viszont addig fokozódik, amíg már nem érdekel minket. Közönyössé válunk. Mondják csak! Majd abbahagyják egyszer, és elkezdődik végre az előadás. De hát ez az előadás! Ez mind, amit látunk és hallunk már az. A szidalmakat fröcsögő színészek pedig mi vagyunk, csak fáj a szembesítés. Társadalomkritika, az.
Nem véletlenül kerülhetett a POSZT nyitóprogramjába pont Urbán Andrásék darabja. Kapja csak a közönség rögtön az arcába az igazságot, ne gondolja, hogy most majd tíz napon keresztül csak nevetgélés lesz. Gyerekkorunkban megtanultuk: az élet nem csak játék és mese. A gonosz viszont most nem Hókuszpók, hanem a valóság, pontosabban mi magunk, a saját közönyünk. Nem azért megyünk ki a strandra, hogy ezzel szembesítsenek minket. Nem azért fekszünk ki a homokba napozni, hogy aztán idegbetegként körültekintgessünk, nem jön-e felénk valaki egy késsel. (Különben meg akkor sem lenne semmi, ha jönne, senki észre sem venné, vagy ha észre is venné, azt százszázalékosan állíthatom, hogy nem segítene. Ez van, nincsenek szuperhősök.)
Az előadás után újra elvegyülök a tömegben. Még jó, hogy a közelben (a helyiek szerint „egy hegyes köpésre”) van egy hangulatos vendéglátóipari egység, ahová betér a letaglózott tömeg. A döbbenet az a szó, amely a legjobban leírja a hatást. Valami ilyesmire számítottak, mégsem voltak rá felkészülve. Aki több napra jött, most kissé átgondolja az életét és a választás helyességét. Az elfogyasztott sör és bor mennyiségének növekedésével viszont határozottan pozitívba vált a tapasztalat. Ilyet még, még ilyet! És ez nem minden esetben az újabb és újabb pohár italokra vonatkozik.
A POSZT szelektora láthatólag jól döntött. Azzal is, hogy a The Beach-et választotta, és azzal is, hogy az első két napra tette. Mindenkinek kellett ez a pofán verés, hogy nyitottabb szemmel nézhessük a többi előadást és a körülöttünk lévő világot is.
