Szerbiától ManhattanigKosztolányi Dezső Színház: Turbo Paradiso ésTerápia- a Pécsi Harmadik Színházban
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Szerbiában működő, magyar nyelven játszó társulat. Az Urbán András által vezetett színház kísérletező kedvű előadásokat hoz létre, amelyek formailag és gondolatilag is nyitottak és változatosak. A társulat március elején két markánsan különböző előadással érkezett Pécsre. Ez legfőképp a rendező eltérő személyének volt köszönhető: Urbán András rendezése a háború szörnyűségeivel és feldolgozhatatlanságával szembesítő előadás, míg Olivera Đorđević munkája szórakoztató formában a párkapcsolatok útvesztőit tárja fel.
A guminő apoteózisa (Turbo Paradiso)
Egy férfi betrappol a színpadra, és szépen-lassan felfúj egy kövér guminőt. A mellek fokozatosan felemelik a baba testét, s amikor kész a nagy mű, a kerekded femme fatale isteni áldozatként megindul a színpadra nyúló éles fény felé (ez a procedúra aztán megismétlődik még egyszer az előadásban). E rituáléval kezdődik a Danilo Kiš szövegei által ihletett előadás, amely egy totálisan felforgatott világ apokaliptikus képét tárja elénk.
Katonai ruhás alakok masíroznak fel-alá. Ha épp nem guminő-áldozatot mutatnak be, perverz játszadozással és hangos énekelgetéssel ütik el az időt. Az előadásban nincsen összefüggő cselekmény, inkább csak egymás mellé helyezett jelenetek halmaza, amelyek azonos létállapotot mutatnak be. A háborús érzület úgymond a nemzeti identitás részét képezi. A férfiak szexuális hevültségben egymást kínozzák – persze mindezt a szenvedő alany szigorú utasításai szerint teszik. A nők egymásnak mesélik szeretteik lemészárlását és saját megerőszakolásukat. Próbálják egymást túllicitálni, s emiatt gyakran össze is vesznek. Majd mindenki hosszan felsorolja a boldog, Hófehérke-ruhás férfinak legmélyebb félelmeit, mintha csak a kötelezően felmondandó leckét kántálnák. Mindezek kívül az előadást különféle szerb dalok is tarkítják, amelyek olykor egy kis tánccal egészülnek ki.
A színészek (Béres Márta, Erdély Andrea, Kokrehel Júlia, Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Mészáros Gábor) teljes erőbedobással asszisztálnak Urbán András színházi víziójának megvalósításához, amely zsigeri hatásokkal operál. S mindez többnyire működik is: a néző letaglózva ül, miközben egymást követik a pofonverős és nevettetős pillanatok. Azonban néha e hatás kiváltásának igyekezete túlzásokba esik, s emiatt egyes jelenetek enyhén hatásvadásszá válnak.
Egyszer csak megjelenik egy angyalszárnyakat viselő alak, a többiek leteperik és egy mosolygó – köpenye alatt meztelen – kertészlegény kínos pontossággal lecsippenti a fehér szárnyakat. Nincs szükség többé Paradicsomra, Megváltóra és Istenre! Pusztuljanak! Persze ha valakit felháborít mindez, meg lehet dobálni a színészeket paradicsommal az előadás végén. S láthatóan élvezik is.
...
