Sz. Deme László: Végső illúziók (Revizor)

VÉGSŐ ILLÚZIÓK
Thealter, Szeged 2009
...

Fesztiválzárásként a szabadkai Urbán András Társulat lép fel Idegen – reflexiók című előadásukkal. Az első rész, a Strand, Camus Közöny című regényéből építkezik. A kiemelt motívumok és töredékek Mersault figurájának ellentmondásait egy társadalom keresztmetszetévé szélesítik. Középpontban a strand és a hozzá kötött izgalmas kapcsolódások állnak. Főként a hétköznapi gyűlölködéseknek lesz ez kiváló terepe, ahogy a regénybeli gyilkosságnak is itt találni az ösztönzőit. A felütésnél székekben fickándozva nyilatkoznak a játszók (Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád és Mikes Imre Elek). Ruhájuk olyasféle, ami leginkább alantas foglalkozást űzőknek, vagyis bevándorlóknak, perifériára szorultaknak, azaz általában „idegeneknek” jut. Ugyanakkor a színészek a jóléti középosztály figuráiként nyilvánulnak meg, akik kényelmes életükből ostoba félelmek mentén csepülik mindazt, ami más: legyen az nyugdíjas, gyerek vagy csak egy pincér, aki a rendelésfelvételnél ajánlani merészel ahelyett, hogy egyszerűen végrehajtaná a parancsot.

A darab szerkezete és a sűrű szerepváltások azonban elmossák a figurákat és összemossák az ellenpontokat. Több réteg kerül egymásra, miközben egyre világosabban bomlik ki a strand motívuma. A játéktér megtelik homokkal, a napozószékek mellé matracok kerülnek, s a kezeslábasukat ledobó alakok a történések arénáját körbefogó reflektorok fényében napfürdőznek, illetve szárítják a magukra szedett homokot és mocskot. A korábbi gyűlöletbeszédek és a késelési jelenet összefüggésében nem lehet szabadulni az érzéstől, hogy a közönyszerű állapot a jólétbe kényelmesedett fogyasztói társadalom sajátos fasizálódásának is alapja.

A fanszőrzete fazonjával bajlódó lány (Béres Márta) kijelentése, hogy ha megerőszakolnák, akkor megpróbálná élvezni, akár a fogyasztói társadalom túlélési stratégiájának végletesen abszurd metaforája is lehetne. A csavar azonban ezután következik: a lány kerül a regénybeli törvényhozás elé gyilkosként, ahol azonban a magányt hozza fel szintén abszurd (vagy jogos) mentegetőzésnek. A végső reflexió azonban a nézőre vár.

...