Boldog Zoltán: Szálkák a színpad alól (Irodalmi Jelen)

Urbán András Társulata a nyárnak és a modern ember kevéske empátiájának megfelelően szembesítette Camus Közönyének néhány részletét a mindennapok közönyével. Négy, egymás szavába vágó hőbörgő figurával, akik túlfűtött és válogatott demagógiával szidták az időseket és gyerekeket, koldusokat, idegeneket, de szemérmetlenül, már-már furcsa – és éppen ezért iróniába hajló – elszántsággal dicsérték a rendőröket. Az előadás szinte ráerőltette magát a jelenre, és az egymás mellett élni nem tudó, de egymással összefogva az idegenség tapasztalata ellen üvöltő figurákkal túllépett a közöny határain. A közönyén, amely elfogadhatóbb magatartás, mint az érdek nélküli hőzöngés a mással szemben.
A stranddá alakuló színpad egyszerre vált az ott fürdőzők test-tapasztalatát megfogalmazó és a Közönyben történő gyilkosság helyszínévé, a pihenés és agresszió összemosott terévé, majd a végső ítélet színterévé, ahol a vádbeszéd után halálra ítélték Meursault-t, akinek megtöbbszörözött figurája is jelezte: ma már ez nem téma. Nem az, hiszen mindennapi, buszon, bevásárlóközpontban és strandon elhangzó szófordulatokat és szituációkat láttunk térben és időben összesűrítve, mindennapi közönyös reakciókat a közönyre. Meg sem lepődve fogadtuk, nevettünk is rajta.