"Vállaljuk, hogy minőségét illetően a Kosztolányi művésszínház"
Bár az évadzárón már túl vannak a Könyökkanyar című előadás bemutatója által, a Kosztolányi Színház társulata számára mégis hétfőn fejeződött be az elmúlt mozgalmas év. Az Infant - Nemzetközi Alternatív Színházak Fesztiválján - ugyanis még várt rájuk egy sikeres fellépés. Urbán András igazgatót kértük meg, hogy összegezze portálunknak az intézmény 2007/2008-as évadát.
Milyen volt a fogadtatása a Brecht – The Hardcore Machine című előadásnak az Infant- Nemzetközi Alternatív Színházak Fesztiválján?
A Brecht magyar nyelvű előadás, de az Infanton szerb és angol felirattal játszottuk. Két dolog miatt is nagyon jól sikerült a fellépés. Egyrészt a színészek jól játszottak, másrészt pedig nagyon meleg fogadtatásban részesültünk. Örömmel, valamilyen plusz érdeklődéssel fogadott minket a közönség. Úgy gondolom, azok az emberek jöttek el, akiket kifejezetten érdekelnek az előadásaink, illetve azok a dolgok, amikkel foglalkozunk. Ha ezt az előadást tekintjük évzárónak, akkor nem volt rossz befejezése az évadnak. Jó hír, hogy az Urbi et Orbi részt vesz a BITEF kísérőprogramjában, szeptemberben, a Brecht – The Hardcore Machine pedig a főprogramban fog szerepelni.
Mennyiben sikerült megvalósítani a terveiket az elmúlt évadban?
A legfontosabb, amit idén elértünk, hogy a környéken nagyon sok fesztiválon vettünk részt, számos helyen megfordultunk, sokszor nem is eredménytelenül. Idén április és szeptember között tizenegy fesztiválra vagyunk hivatalosak, így az összes olyan fesztiválon ott leszünk, amely a színháznak ezzel a fajtájával foglalkozik. A Kosztolányi Színház életében ez új jelenség. Igen fontosnak látjuk, hogy a szűk közösségen kívül is bemutassuk az előadásokat, hogy kitörjünk az itt megszokott bezártságból. Jó, hogy megismernek minket és mi is megismerjük más közösségek munkáját. Már belgrádi és budapesti színházakkal is kapcsolatba kerültünk és lassan feloldódott a köztünk lévő eddigi távolság. Úgy tapasztaljuk itthon és Magyarországon is, hogy a közönség ismeri és kedveli ezt a fajta színházat.
Ami a színház falain belül történő eseményeket illeti, az évad első felében elindultak a tervezett workshopok is: két mozgásműhely és egy zenei műhely zajlott le. A Desiré villamosa nevű programsorozatot mindenképpen folytatni szeretnénk a vendégelőadásokkal, koncertekkel, irodalmi estekkel. Nyilván a hivatásos színházak esetében ilyesmi nem lehetséges.
Hogyan lehetne összegezni az előadásaik fogadtatását?
A fogadtatás hol jó, hol kevésbé jó, de egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezek az előadások nem hagyják hidegen sem a közönséget, sem a szakmát. Minden fellépésünk esetében elmondhatjuk (az Urbi et orbi és a Brecht esetében is), hogy pozitívan fogadtak minket, hiszen a kritikák nagy része dicsérő hangon szólt, illetve a magánvélemények is többnyire pozitívak voltak.
Voltak szélsőséges megnyilvánulások?
Tudomásunk volt olyan diákokról, akiknek megtiltották, hogy megnézzék az egyik előadást, mert a tanárunk nem tudta feldolgozni a látottakat, de azért nagyon sok ellenpéldánk van. Több az olyan néző, aki látogatja, szereti ezeket a darabokat. Vannak olyan gimnazisták, akik visszajárnak hozzánk, és például az Urbi et orbit nyolcszor, tízszer is megnézték. Persze érthető, hogy vannak olyan emberek, akik nehezebben szembesülnek bizonyos dolgokkal, esetleg önmagukkal. Lassan az ilyesmi is feloldódik majd és a közönség rájön, hogy itt nem háborogni szükséges, hanem előítéletek nélkül követni az adott előadást.
Valószínűleg minden színházban megtörténik, hogy az aktuális darabot kritika éri, de a Kosztolányi Színház fő rendeltetése, hogy értéket állítson színpadra, és ne legyen a kommerciális elképzelések béklyójában. Azt tapasztaljuk, hogy kezd kialakulni egy olyan állandó közönsége a Kosztolányinak, amely érdeklődéssel vesz részt az újonnan szervezett beszélgetéseken, amik az előadásokat követik.
Min szeretnének változtatni jövőre az előző tapasztalatok fényében?
Arra keresek megoldást, azt szeretném elérni, hogy ez a színház ne váljon taposómalommá, ne gyártsa az előadásokat. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet szeretnénk dolgozni, mert a Kosztolányi csapata eddig is sokat dolgozott és ezután is sokat fog. Azt szeretnénk, hogy ne egy mesterségesen felállított repertoár emésszen fel bennünket, hanem hogy az energiánkat inkább az alkotómunkára tudjuk fordítani. Külső elvárások szerencsére nem fojtogatnak minket, de a magunk által támasztott rendszer is jelenthet kihívást. Nem szeretném, ha a mi színházunk is abba kátyúba esne, amibe nagyon sok színház már beleesett. Mindenképpen a minőség szempontjából szeretnénk fejlődni a vendégelőadások- és a saját produkciók esetében is. Vállaljuk, hogy minőségét illetően a Kosztolányi művészszínház, célja pedig az értékek létrehozása. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy ez az intézmény nem az élettől elszigetelődött hely, hanem épp ellenkezőleg, foglalkozik a jelennel művészi és mindennapi értelemben is.
A társulat létszámát illetően várhatók változások?
A társulat ősztől egy emberrel bővül. Mészáros Gábor lesz az ötödik színészünk, és ha az önkormányzattól további két munkahelyet kapunk, akkor ez a szám ismét változni fog. Nem gondolom persze, hogy a Kosztolányi Színház társulatát a végletekig kellene növelni, csak egy elfogadható számú csapatot szeretnék létrehozni.
A jövő évadra milyen előadásokat és programokat terveznek?
Több olyan előadásunk van, ami kész, de eddig kevésszer játszottuk vagy még be sem mutattuk. Ilyen a Könyökkanyar vagy a Boldog bolondok című darab, amely Mikes Imre és Erdély Andrea diplomaelőadása. Ide tarozik a Turbo Paradiso is, ami a Brecht, és az Urbi et orbi mellett foglal helyet harmadikként. Ezeket csak a bemutatókon vagy az előbemutatókon láthatta közönség. Rögtön az évad elején Keszég László rendez majd színházunkban, majd sorra kerül Beszédes István Szardínia című operettje, amivel a Katona József pályázatot nyerte meg. Ezen kívül egy vagy két bemutatót tervezünk jövőre, de ezekkel kapcsolatban még folynak az egyeztetések. Továbbra is szeretnénk fenntartani az együttműködést azokkal az emberekkel, akik eddig is jelen voltak a Desiré villamosa programsorozatban mind a műhelyeket, mind a zenei- és színházi produkciókat illetően.
(A képen: Brecht – The Hardcore Machine, Molnár Edvárd fotója)
Mezei Zsófia
2008. július 3.
http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=kultura&id=4108
