Előre menekülök

Interjú Urbán Andrással

Boldog bolondok - Erdély Andreával és Mikes Imre Elekkel diploma-előadásukról

Megmarcangolt, átértékeltetett - Béres Mártával a Lepkegyűjtőről

Desiré villamosa

„Kultúrponttá szeretnénk válni”

A színészet egy különös életforma - Interjú Erdély Andreával

Szárnyaló gyermeki képzelet - Interjú Mikes Imre Elekkel

Elnyomók és áldozatok - Szerepcsere

Goran Cvetković - Belgrádi Rádió 2

Groteszk párhuzam

Urbán András (po)etikája

Rom

H.O.P.T.A.G. paradicsom

THEALTER 2008.

Végtelen orgazmus paradicsomszósszal

Mássággá torzult szerelmek

Te miben alszol?

Hűtlen hűség

MIT ÉRDEMEL AZ A BŰNÖS...?

Számtalan számosnak (részlet)

A korbács kegyelem íze

Belépés az ördögi körbe

Mi minden a test

Mindent lehet és semmi sem lehetséges

13. INTERNACIONALNI FESTIVAL ALTERNATIVNOG I NOVOG TEATRA

Részlet Hontalan Iván Hőalter című írásából

A megszelídítés folyamata

Kicsomózás – A bestia ellágyulása (zárójelezve)

Ma-makranc-makrancos

Pénz és szerelem

,,Símítsd ki, pfuj, morcos szemöldököd, S dühödt szikrát ne hányjon a szemed...''

THEALTER / Webnapló - Brecht - The Hardcore Machine

THEALTER / Webnapló - Urbi et Orbi

Plath-mítosz

Játék a rémálmokkal

Balkáni magyar

Ólomlepelbe takartan, betonfalak mögé zártan

Miniatűrök

Úgy van, semmi sem biztos

Egy színház, két eset

Portrék az őrületről

Egy rendező másik (h)arca

Egymásba rejtett világok csendessége

Fesztivál és városnézés

Unus testis nullus testis

Mindent ripityára törtünk

„Kultúrponttá szeretnénk válni”

2007.08.16.

Irodalomközpontú programok, zene, nyitás a képzőművészet felé, az akciók, performance-ok irányába - Beszélgetés Urbán Andrással, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatójával

Budapesti tudósítónktól

Csáth Géza írásai nyomán készült a szegedi MASZK Egyesület és Urbán András Társulatának 0,1 mg című előadása, amelyet az elmúlt hét végén (egy hónap leforgása alatt immár második alkalommal) láthatott a budapesti MU Színház közönsége. A darab rendezője és a társulat névadója Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház tavasszal kinevezett igazgatója. Aki a Csáth-darabot ugyan nem Kosztolányi-produkcióként jelzi, mégis igyekszik a színház repertoárján tartani. Az igazgató ezt úgy magyarázza, hogy a Kosztolányi Dezső Színház afféle menedzsment-háttérként van jelen az Urbán András Társulata darabjaiban, így valamiképpen mégis a Kosztolányi részét képezik.

- A 0,1 mg valójában már 2004-ben elkészült, azonban csak hébe-hóba játszottuk. Most azonban repertoáron tartjuk. Decemberi vendégszereplésünkkor is ezt a darabot játszottuk, és január 5-i, 6-i látogatásunkkor is. Legközelebb azonban valószínűleg egy másik darabot mutatunk meg a budapestieknek.

Ezek szerint tartós együttműködést alakít ki a Kosztolányi a MU Színházzal?

- Régi törekvése a vajdasági magyar színházaknak, hogy jelen legyenek Budapesten. A befogadó színház részéről pozitív volt a fogadtatásunk, ezért remélem, hogy együttműködésünk folytatódik. Fontosnak tartom, hogy kiépítsünk, ha nem is egy hidat, de egy kapcsolatrendszert, amelynek révén jelen tudunk lenni Budapesten is, Szabadkán is, Szegeden is. Ugyanakkor szeretném, ha sikerülne Újvidék és talán Belgrád felé is kialakítani egy ilyesfajta együttműködést.

Kapcsolatokat építeni nem könnyű…

- A MU Színházzal való kapcsolat kialakításában szerepet játszott a szegedi THEALTER színházi fesztivál, ahol jelen vannak az előadásaink. Ennek a nemzetközi fesztiválnak köszönhetően alakult ki egy ismeretségi kör. Más vajdasági magyar színházak is ápolnak kapcsolatokat magyarországi színházakkal, fesztiválokkal, de a Kosztolányié nyilvánvalóan más vonalat képvisel, hiszen mi az úgynevezett kísérleti, alternatív vonallal tartjuk a kapcsolatot. Ilyen kapcsolat pedig eddig nem létezett. Most, hogy már termünk is van, a nagyon szűk kereteink ellenére tervezzük magyarországi vagy más társulatok vendégül látását Szabadkán, hiszen ilyesmi mostanában egyszerűen nem létezik. Azt hiszem, megmaradásunkhoz az ilyen vendégszereplések szinte elengedhetetlenek. Mi Szabadkán igyekszünk kommunikálni a helyi közeggel, még ha másfajta, nem konvencionális előadásokat is csinálunk. A nem konvencionális színház a honi közegben meglehetősen megbélyegezett, az alternatív jelző megtaposott szóvá vált, de ennek ellenére én azt szorgalmazom, hogy szerves kapcsolat épüljön ki a közönség és a színházunk között. Ez nyilván nehéz folyamat, de úgy tűnik, működőképes; az emberek elfogadnak bennünket, próbálnak nyitottak lenni, látják, hogy nem lehet folyamatosan bezárkózva ülni, és a legokosabbként folyamatosan mindent bírálni… Emellett nagyon fontos, hogy ki tudjunk lépni, hogy másfajta közönséggel is találkozzunk, s mi magunk is láthassunk másfajta színházakat, előadásokat. A mai világban meglehetősen veszélyes izolálódni.

Az elmúlt tizenöt év a Vajdaságban arról szólt, hogy be voltunk zár(kóz)va. Ma már van lehetősége egy vajdasági alkotó embernek valamit megtapasztalni a világból?

- A saját példámból tudom, hogy kilépni nagyon nehéz. Én magam néha úgy érzem, hogy éppen ott, Vajdaságban, Észak-Bácskában nehezebb érvényesülni, létjogosult színházi emberré válni, mint egy tágabb, szélesebb környezetben. Ez azonban a magam tapasztalata, viszont tény, hogy az elmúlt másfél évtized is félelmetesen destruktív hatással bírt. A múltkor sikerült kijutnom Berlinbe, ahol készül egy Brecht-előadásom, amelynek a bemutatója egy nagyon kis berlini színházban lesz áprilisban. De az a négy nap is hihetetlenül sokat jelentett. Előtte egy hónapig voltam Japánban. Számomra fontos, hogy akár csak néhány napra kilépjek ebből a környezetből, s ezt tapasztalom másokon is. Egy-egy külföldre ruccanás szinte megváltoztatja az évek óta ismert embert. Nem az utazgatás a világ legfontosabb dolga, de nagyon lényeges. A másokkal való kapcsolattartás is inkább a művészek, az egyének saját kapcsolatrendszere révén érvényesül.

Milyen az a koncepció, amellyel a Kosztolányi Dezső Színház nekiindul január elején az új évnek?

- A Kosztolányiban két vonal tapasztalható. A „kosztolányis” előadások valamivel konvencionálisabbak, mint amelyeket az Urbán András Társulata készít. De ugyanabba az irányba halad mindkettő: az alternatív, a kísérleti törekvéseket részesíti előnyben. Azt szeretném, ha a Kosztolányi kultúrponttá válna, s erre voltak már kísérleteink. Irodalomközpontú programokat képzelek el, írók élőestjeivel, nyitnék a képzőművészet felé, az akciók, performance-ok irányába, fontosnak tartom a zene megjelenítését. Egy nagyon fiatal társulatot szerződtettem, egyelőre négyen vannak, de lesz egy ötödik tagja is, s már ez önmagában is nagy újdonság, hiszen az állandó társulatnak még a lehetősége sem létezett eddig a számunkra. Most Puskás Zoltán, az Újvidéki Színház színész-rendezője készíti nálunk Mrozek Tangóját. A következő a Brecht-előadás lesz, amelyben koprodukciós partnerek leszünk. Emellett Döbrei Dénesék készítenek egy Pilinszky alapú előadást, aminek várhatóan áprilisban lesz a szabadkai bemutatója.

Másfél hónapja, amióta megnyitottuk a termünket, a Kosztolányiban annyi program volt, amennyi egyébként másfél év alatt valósult meg. Igyekszünk a tánc- és a mozgásszínház irányába is nyitni. Ennek érdekében szeretnénk egy kis fesztivált elindítani. Egyelőre valóban szerény méretekben, szinte csak szólókkal, duókkal képzelem el, de nagyon fontosnak tartom, hogy az idén legalább megalapozni sikerüljön. Szeretnék egyrészt vajdasági rendezőknek teret adni, másrészt olyanoknak, akik a színházban nem a konvencionális vonalhoz tartoznak. Célunk, hogy kialakuljon egyfajta műhely, hogy létrejöjjön egy olyan színház, amely műhelyként is működik.

MIHÁJLOVITS Klára

Megjelent a Magyar Szó 2007. január 9-ei számában.

oldal tetejére