Ősszel új, fiatal tagokkal bővült a Kosztolányi Dezső Színház csapata - Képzelőerő, hit és játékosság a hivatás alappillérei
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház áprilisban mutatta be Brecht - The Hardcore Machine című előadását Berlinben. Ennek kapcsán beszélgettem a társulatvezetővel, Urbán Andrással, és ha már ott voltam, baráti faggatódzásba bonyolódtam a színház ifjú színészével, Mikes Imre Elekkel. Múlt, jelen, jövő, örömök és szépség, a hivatás jelentése, a színpad fontossága, a fiatalos lendület, az új darab és a további kihívások is felmerültek témáink között, Imre pedig készséggel és elégedetten mesélt életéről.
Hogyan kerültél a színház közelébe, és mikor jutott eszedbe, hogy Thália papjának szegődj?
- Már kisgyerek koromban bekerültem az Újvidéki Színházba, korán a körforgás része lettem, folyamatosan foglalkoztak velünk, előadások sorát állítottuk színre, és eközben elmúlt jó néhány év, amikor is odáig jutottam, hogy dönteni kellett: mit is, hogy is. De mivel mindig is a színház volt az első helyen, a szabadidőnket is folyton ott töltöttük, nem is kellett dönteni, egyértelmű volt, hogy a Művészeti Akadémia folytatása az addigi színházi létnek.
Milyen közeg a Művészeti Akadémia, és hogyan kerültél onnan a Kosztolányi Színházba?
- Az akadémia, bár máshová nem jártam, biztosan teljesen más, mint a többi főiskola és egyetem. Még csak negyedéves vagyok, de a főiskolás lét a számomra már valahol befejeződött. Ugyanis, ha ezen a pályán lehetőség kínálkozik, lépni kell, mint ahogy az esetemben is történt. Egy napon Urbán Andris felhívott, felkínált számomra egy munkahelyet, elfogadtam, és nagyon örülök a döntésnek, annak, hogy így alakult, és őszintén mondhatom, boldog vagyok, hogy itt lehetek. Elkezdődött egy új szakasz az életemben, de szerencsére a szabadkai életet nem érzem nehéznek, és az sem zavar egyáltalán, hogy el kellett jönnöm Újvidékről, mert számomra az a legfontosabb, hogy dolgozhassak. Ez egy olyan életpálya, amelyen az ember rengeteget tanul, a leglényegesebb mindezt a tudást befogadni, hogy jómagam is minél többet nyújthassak, a színpadon és az életben egyaránt. Az akadémián az alapvető dolgokat tanultuk meg, amiket most alkalmazunk, de egyfolytában merítek az új emberekből, az új városból, az új rendezőkből, mindenből, amivel érintkezem.
Egy új előadás készül, a bemutató helyszíne Berlin, ahol jártatok már tanulmányúton. Milyen élmény a hosszú út, a valóban ismeretlen, Berlin és Brecht, a szerző?
- A színházban az ember állandóan egy sötét veremben van, ott dolgozik. Ez a verem maga az épület, a színpad, és ahhoz, hogy alkotni tudjon, ki kell gyakran merészkednie a „levegőre”, körülnézni a világban, megmártózni benne, hogy azt a világot később meg tudjuk teremteni, magunkra tudjuk ölteni. Berlinre mindez jellemző, minden új, rengeteg friss élmény, teljesen ismeretlen környezet. A tanulmányutunk apropója a brechti világ, a kultuszához kötődő helyszínek, a mondanivaló közelebb hozása volt. Jó, hogy sikerült az előadás előtt elmennünk. Ott például egy munkásember is teljesen más, mint itt. Nagyon sokat segített, hogy el tudjam képzelni a darab eredeti légkörét, a kort, amiben született.
Mi a legfontosabb ezen a pályán, mi kell ahhoz, hogy „megmaradjon” valaki?
- Nagyon fontos a képzelőerő, a hit és a játékosság. Hasonlóan a kisgyerekekhez, akik folyton kitalálnak maguknak figurákat, világot teremtenek köré, aztán abban élnek, nekünk is meg kell tartanunk a gyermeki képzeletünket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy én is elhiggyem azt, amit el kell hitetnem.
Négyen is vagytok a Kosztolányi Színházban az évfolyamodról, mind fiatal, lendületes emberek. Mennyiben segít(ett) ez a tény az új környezetben, az új életben?
- Mi már nagyon ismerjük egymást, de ettől függetlenül mindig felfedezünk egymásban is valami újat. A Makrancos Kata és a Tangó alatt is új emberekkel ismerkedtünk meg, és ennek függvényében az egymáshoz fűződő viszonyunk is változott. Mindenki változtat rajtam is, rajtuk is, és ugyanez mondható el az összes ismeretségről és mindenről, ami körülvesz, ugyanis minden más megvilágításba kerül egy-egy új ember felbukkanásával.
TÖRÖK Arnold
Megjelent a Tarka Világ 2007. május 17-ei számában.
