Végel László: Balkáni magyar
A Rosenthaler Platz környéke. A Veteranerstrasse. Berlin különleges, rebellis művészi toposzai. Az Acud Művelődési Központ. Az alternatív kultúra (egyik) berlini központjában a szabadkai Kosztolányi Színház Bertold Brecht Buckowi elégiák című műve alapján készült, The Hardcore Machine című előadása, Urbán András rendezésében. Talán a környék, a városrész jellegének (ami nagyon fontos a színházi gondolkodásban) köszönve úgy tűnik, mintha ez az előadás éppen itt, Berlinben született volna. Először is Brecht. A nagy európai Brecht-kultusz, Berlinnel, a fellegvárral. A nyugati értelmiségiek más fogalmakban gondolkodnak, mint a keletiek. Azt hiszem, nem is értenek többé bennünket. A nyolcvanas években jobban értették, hogy mi történik Közép-Európában vagy a Balkánon. A színháznál maradva: ott Brecht aktuális, nálunk meg csak fanyalognak nevének hallatára. Paradigmatikus különbség. Urbán András produkciója mintha Berlinben született volna, a brechti motívumok a színpadi diskurzusa a harmincas évek Wilhelm Reichjére utal. De mégsem ott született, hanem egy elfojtott, apokrif, fantazmagórikus, diabolikus vajdasági világban. Kiderül, hogy egy balkáni magyarnak van mit közölnie a világgal. De ahhoz balkáni magyarnak kell lenni – mindenestől. A pesti kozmetikum hiteltelenné teszi a nagyvilágban. Meggyőződésem, hogy ezzel kezdődik a mi nagy művész kalandunk, s nem a budapesti utánérzésekkel.
Az eredeti bejegyzés Végel László honlapján
