Előre menekülök

Interjú Urbán Andrással

Boldog bolondok - Erdély Andreával és Mikes Imre Elekkel diploma-előadásukról

Megmarcangolt, átértékeltetett - Béres Mártával a Lepkegyűjtőről

Desiré villamosa

„Kultúrponttá szeretnénk válni”

A színészet egy különös életforma - Interjú Erdély Andreával

Szárnyaló gyermeki képzelet - Interjú Mikes Imre Elekkel

Elnyomók és áldozatok - Szerepcsere

Goran Cvetković - Belgrádi Rádió 2

Groteszk párhuzam

Urbán András (po)etikája

Rom

H.O.P.T.A.G. paradicsom

THEALTER 2008.

Végtelen orgazmus paradicsomszósszal

Mássággá torzult szerelmek

Te miben alszol?

Hűtlen hűség

MIT ÉRDEMEL AZ A BŰNÖS...?

Számtalan számosnak (részlet)

A korbács kegyelem íze

Belépés az ördögi körbe

Mi minden a test

Mindent lehet és semmi sem lehetséges

13. INTERNACIONALNI FESTIVAL ALTERNATIVNOG I NOVOG TEATRA

Részlet Hontalan Iván Hőalter című írásából

A megszelídítés folyamata

Kicsomózás – A bestia ellágyulása (zárójelezve)

Ma-makranc-makrancos

Pénz és szerelem

,,Símítsd ki, pfuj, morcos szemöldököd, S dühödt szikrát ne hányjon a szemed...''

THEALTER / Webnapló - Brecht - The Hardcore Machine

THEALTER / Webnapló - Urbi et Orbi

Plath-mítosz

Játék a rémálmokkal

Balkáni magyar

Ólomlepelbe takartan, betonfalak mögé zártan

Miniatűrök

Úgy van, semmi sem biztos

Egy színház, két eset

Portrék az őrületről

Egy rendező másik (h)arca

Egymásba rejtett világok csendessége

Fesztivál és városnézés

Unus testis nullus testis

Mindent ripityára törtünk

Miniatűrök

2007.04.26.

Tom Mustroph: Miniatűrök

 

A színház beszéd nélkül is élményt nyújthat. Ezt a bölcsességet igazolja a jugoszláviai születésű rendező, Urbán András magyar színtársulata Brecht: The Hardcore Machine című darabjában az Acud Színházban, legalábbis az első 20 percben.

Magával ragadó a rendezés ötletgazdagsága és formai feszessége. A négy színész (Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek, Erdély Andrea, Béres Márta) munkásuniformisban jelenik meg. Fehér szalaggal kijelölnek egy négyszögletű játékterületet. A sötétségben zseblámpával világítják meg a performatív miniatűrt bemutató partnerüket.

Mindenekelőtt rövid jeleneteket láthatunk az erőszakról és a hatalomról, az individuum elnyomásáról és megtöréséről. Egy pillanatig kirajzolódik a jelenet és a színész megmozdul a fényben, de a következő momentunban már vége és az alak alámerül az éjszaka sötétjében. Az egyéni jelenetek váltakoznak a csoportos koreográfiákkal.

A szemlélő fejében összekapcsolódnak az leíró epizódok Brecht azon szövegeivel, melyeket a színészek mondanak olykor az előadás folyamán. Köszönetet érdemlő, hogy ezeket egy papírlapon németül mellékelik a közönség számára. A költő Buckowi elégiák c. versciklusának kivonatairól és az 1953. június 17-ei felkeléshez fűzött megjegyzéseiről van szó.

Ellenállásból és elnyomásból, elvetemültségből és emberségből mozgatóérő keletkezik. Bizsergető élmény Brecht június 17-éhez fűződő reflekcióit magyar előadásban látni: az ottani 1956-os zavargások – nézőponttól függően - a sztálinizmussal ill. a szocializmussal való harc mély- ill. csúcspontjának számítanak. A magyar színészek egy fajta történelmi eredetiséget visznek a diskurzusba.

Azonban a jelenetmontázsok bizonyos idő után kimerülni látszanak, a drámai fejlődés nem jut eléggé kifejezésre. A játék és a szövegek már nincsenek egymásra vonatkoztatva. Konstellációjuk tetszőlegesen hat. Itt kimondottan érezhető a német fordítás hiánya.

Mégis, a hatásos kezdés miatt megéri megnézni ezt a produkciót, amely a Bipolar német-magyar kulturális program keretében jött létre.

Neues Deutschland, 2007. április 26., csütörtök

oldal tetejére