Előre menekülök

Interjú Urbán Andrással

Boldog bolondok - Erdély Andreával és Mikes Imre Elekkel diploma-előadásukról

Megmarcangolt, átértékeltetett - Béres Mártával a Lepkegyűjtőről

Desiré villamosa

„Kultúrponttá szeretnénk válni”

A színészet egy különös életforma - Interjú Erdély Andreával

Szárnyaló gyermeki képzelet - Interjú Mikes Imre Elekkel

Elnyomók és áldozatok - Szerepcsere

Goran Cvetković - Belgrádi Rádió 2

Groteszk párhuzam

Urbán András (po)etikája

Rom

H.O.P.T.A.G. paradicsom

THEALTER 2008.

Végtelen orgazmus paradicsomszósszal

Mássággá torzult szerelmek

Te miben alszol?

Hűtlen hűség

MIT ÉRDEMEL AZ A BŰNÖS...?

Számtalan számosnak (részlet)

A korbács kegyelem íze

Belépés az ördögi körbe

Mi minden a test

Mindent lehet és semmi sem lehetséges

13. INTERNACIONALNI FESTIVAL ALTERNATIVNOG I NOVOG TEATRA

Részlet Hontalan Iván Hőalter című írásából

A megszelídítés folyamata

Kicsomózás – A bestia ellágyulása (zárójelezve)

Ma-makranc-makrancos

Pénz és szerelem

,,Símítsd ki, pfuj, morcos szemöldököd, S dühödt szikrát ne hányjon a szemed...''

THEALTER / Webnapló - Brecht - The Hardcore Machine

THEALTER / Webnapló - Urbi et Orbi

Plath-mítosz

Játék a rémálmokkal

Balkáni magyar

Ólomlepelbe takartan, betonfalak mögé zártan

Miniatűrök

Úgy van, semmi sem biztos

Egy színház, két eset

Portrék az őrületről

Egy rendező másik (h)arca

Egymásba rejtett világok csendessége

Fesztivál és városnézés

Unus testis nullus testis

Mindent ripityára törtünk

Egymásba rejtett világok csendessége

2005.04.16.

Urbán András Társulatának újabb bemutatója

Ezen a héten mutatták be először Vajdaságban, Szabadkán az Urbán András Társulata által színpadra vitt 0,1 mg című előadást (szervezett színházi akciót). A darab Csáth Géza írásai alapján, illetve Tolnai Ottó árvacsáth című verseskötetének felhasználásával készült. Az előadást először Szegeden a Thealter elnevezésű színházi fesztiválon láthatta a közönség, ott a zsűri különdíját kapta. Földdel felszórt színpad, teljes sötétség, földillat, a hallójáratok érzékeny figyelmét ébresztgető brácsajáték tölti be a teret. A színpad végében egy széken ülve a zeneszerző az előadás minden apró szegmentumát követve adja elő szerzeményét. A színpadkép „csöndessége”, egyszerűsége szükséges ahhoz, hogy a lassan, de lassúságában dinamikus ívvel meg/kirajzolódó tér megteremtse a csáthi világba zárt atmoszférát. Máris két komponens, amely szervesen illeszkedik egymáshoz, egymás pályáit kiegészítve. A zene tökéletesen követi a színészi gesztusok viszonyrendszere által teremtett hangulatot. A dallamívek a színpadi zajba rejtetten is jól működnek, hiszen a zaj megszűntével a Mezei Szilárd teremtette különös, az érzékeket bizseregtető brácsahang még izgalmasabban bukkan elő, hogy azután ismét elcsöndesüljön. Ez a fajta élénk hullámzás jellemző az egész darab megszerkesztésére. Az első jelenet is jól érzékelteti azt az idegi feszültséget, amely végig követi a Csáthot és a csáthi novellisztika tipikusan gyötrődő figuráit megjelenítő Pletl Zoltán játékát. Egy deszkából, nyers fából összetákolt bölcsőre fekszik a nő, majd megérkezve a mellette elhelyezett rácsos tábori ágyra (a továbbiakban ketrec, boncasztal is) a férfi, nyugodt mozdulattal ringatni kezdi a nőt, majd ugyanazzal a mozdulattal kissé később megállítja a bölcső ringását. Lökést ad és megállít – az első mozdulat kifelé, a másik felé irányul, a másik pedig befelé. Ez a fajta két irányban működő viszonyrendszer az én–te, a férfi–nő kapcsolatot is végigkíséri a darabban. Észre sem vesszük, ahogyan átvált a darab az egyik Csáth-szövegről a másikra. Illetve, hogy Tolnai Ottó árvacsáth-verseit szavalva, énekelve, a jelenetek hogyan állnak össze egy hátborzongatóan egységes, részleteiben mégis kaotikus csáthi világgá. Mindez egyben Urbán András kitűnő rendezői érzékét is dicséri. Az agy, az érzelmek és a gondolatok állandó pulzálása úrrá lesz a testek felett (neurotikus rángások, a test leépülése, remegés). A váltások, amelyek sokszor (és ez a legizgalmasabb) egy-egy hangulat finom árnyalatai csupán, összpontosulnak abban a borzongató jelenetben, amelyben Pletl lángszóróval (disznópörkölő) leolvaszt egy felfüggesztett jégtömböt. Talán ezért is a leghosszabb ez a jelenet, amelyben néhány percen át csak az olvadó jég csorog egy lavórba. Ennek hangja, mint majd Mezei brácsajátéka, csak a lángszóró mindent betöltő intenzív hangjából „olvad” ki. A darab nagyon precizen, mint egy bizonyos tűszúrás (ópium) világokat megnyitó, bőrön áthatoló csendessége, rejti magában a jövőt, a sejtetés által. Az idő megszűnésével és a teret meghatározó viszonyok felbomlásával (hiszen a közönség U(-RBÁN) alakban ível a színpad körül) megszűnik a befogadás egyértelműen szubjektív tudata. Merem ezt állítani azért is, mert szerencsém volt megtekinteni, befogadni az előadást 17, illetve 19.30 órától is, a (néző)tér egyik, majd másik oldaláról. A három színész kitűnően alakítja az általuk megjelenített összes figurát. A keményre fogott, szuggesztív mormolások, sorismétlések, a kántálásszerű szövegmondás mind-mind megbontják a hétköznapi beszédhelyzet viszonyait, és a 0,1 mg-ot egy metafizikus, sűrű, kibontásra váró metaforákat magában rejtő előadássá emelik.

Pletl figuráinak sokszor alárendeltjei a női szerepek. De ugyanakkor a kölcsönös viszony is megjelenik, a férfi nem lenne meg a nők nélkül, hiszen a körülötte levő teret is nagyrészt ők szervezik, alakítják, formálják. A férfi szemszögét egyre intenzívebben hatja át az analitikus, boncoló elme. Vesztét és leépülését is ez okozza. A két nő, Krizsán Szilvia és G. Erdélyi Hermina, valamint Pletl Zoltán színpadi jelenléte szinte szétfeszíti azt a behatárolt teret, ahol az események zajlanak. „Különösen felkavaró volt a férfinak, Pletl Zoltánnak, a szorongás és őrület közti vergődésig, a teljes testi-lelki lecsupaszodásig eljutó alakítása – tébolyult kiabálása, megtört hangú könyörgése a kétségbeesés határára taszít.” Ez az utolsó, velőtrázó jelenetben jut csúcspontjára, amikor „Csáth Géza, a bácskai zseni a katonai demarkációs vonalon utolsókat rándul, és haláláért könyörög”.

Urbán kísérlete, amely Csáth-szövegek adaptálására tett kísérlet, teljességgel sikeresnek nevezhető.

SIRBIK Attila

oldal tetejére