A nyár a fesztiválok, a szabadtéri rendezvények ideje. Ilyenkor országszerte számos zenés színházi eseményen vehet részt az érdeklődő, de ha kifejezetten színházra vágyott, a lehető legjobb választás a Szabad Színházak XV. Nemzetközi Találkozója volt. A találkozónak Szeged adott otthont, ami önmagában is öröm, ugyanis a város gyönyörű és élmény benne sétálgatni.
De visszatérve a színházi találkozóra a választás Urbán András Társulat (Szerbia-Montenegró) 0,1 mg című darabjára esett. A darab témája nem éppen könnyű, ugyanis a morfiumfüggő Csáth Géza (polgári neve Dr. Brenner József) naplója alapján készült. A lenyűgöző, lendületes 70 perces műben az író képzelgéseit, életének egy-egy szeletét láthatjuk viszont. A darabban megjelenő hangulatváltozások, az 1910-es évek hangulatának felidézése oly annyira jól sikerült, hogy magával ragadja a nézőt. Együtt vagyunk fenn és lenn, együtt gyötrődünk és tombolunk a kórházi kezelésen levő íróval. A mű rávilágít Csáth Géza egyik legnagyobb problémájára, az idő könyörtelen múlására, amely a születésünk pillanatától kezdve folyamatosan gyötör minket.
Ahhoz, hogy a néző átérezhesse a mű minden percét természetesen elengedhetetlen a jó színészi játék. G. Erdélyi Hermina, Krizsán Szilvia, Pletl Zoltán energikus játéka a földdel felszórt színpadon, az egyszerű, brutális, de mégis mély benyomást keltő eszközök használata, mint például jégtömbbe fagyasztott hal és annak kiolvasztása segít megérteni a teljes összeomlás és percekre ugyan, a kitisztulás között vergődő író szenvedéseit.
És mindezeket "fűszerezte" az a helyszín, amit a mű előadására választott a rendező. A darabot a használaton kívüli, finoman szólva is lepukkant régi Hungária szállóban adták elő. A hely már önmagában is meghatározta a mű atmoszféráját, a málladozó falak, a leszakadt födém fokozta a hangulatot.
S hogy a varázslat teljes legyen még hátra volt a szegedi városnézés. A város kicsi, gyalog bejárható az összes nevezetessége. A dóm minden sarkában felfedezhető valamilyen érdekesség, a Dóm tér pedig a velencei Szent Márk térre (persze kicsiben) emlékezteti a nézelődőt. A Hősök kapuja az első világháborúban elesett katonáknak állít emléket Aba-Novák Vilmos nagy szemű, bájos, de mégis szomorúságot sugárzó alakjaival. A szegedi egyetem épületei szépek és azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a belvárosban nincsenek omladozó vakolatú, lerobbant házak. És azért ne feledkezzünk meg a várról és a csodálatos Tisza-partról sem. Végül, de nem utolsósorban érdemes beülni a híres Virág Cukrászdába, ahol egy jeges kávé felüdít a hosszú séta után.
mecc.
