|
Kosztolányi Színház (Szabadka) - Dejan Dukovszki: A jó anyfát annak,
aki kezdte..., avagy a Fekete disznó (Mame mi ebam koj prv po�?ne) -
Bemutató: 2000. december 5. (első emeleti kamaraterem) - Rendező: Urbán
András - Szereplők: Molnár Zoltán (Pénzbehajtó, dr. Fallosz, Harmadik,
Angyal férje, Sejtán); Budanov Márta (Feleség - Menekülés örvénye,
Ikonia, Nővér); Körmöci Petronella (Cirkuszi balett-táncosnő, Lulu,
Angyal, egy angyal); Katkó Ferenc (Bohóc, Sátán Kutyája, Konsztantin,
az após): Szloboda Tibor (Ifjú, Ismeretlen, Fekete Arab, egy angyal) -
Fordítás: Urbán András, Beszédes lstván, Péter Ferenc - Díszlet: Goran
Vidaković, Darka Rudić - Kosztüm: Janovics Erika -Zeneszerző: Verebes
Ernő - Zenei előadók: Verebes Ernő, Lévay-Akszin Laura, Barát László -
Az előadást támogatta a Nyílt Társadalomért Ala p és a Nemzeti
Kulturális Örökség Minisztériuma - Magyar nyelvű ősbemutató
Szabályos
vagy nem szabályos? Színház vagy másszínház? Ne feledjük, hogy a
másszínház kifejezésben a második szó a legfontosabb, hiszen ha ez a
fajta színház magas szinten megvalósul, akkor automatikusan kerül
szembe a színházcsinálás megszokott formáival és a tegnapi, megunt
önmagunkkal, mondják. Lehet összegezés a munka. Felmutathatja azt, hogy
könyékig szutykosak vagyunk, elszutykolódtunk ebben az átokverte
században és országban, ahol már semmi sincs úgy, mint másutt. Itt
senki sem beszél, hanem üvölt, vartyog, rikácsol, hörgicsél és
nyavalyogva krákog, mert nem tetszik nekünk a „lehető legjobb világ"
(nemrég még ezt szajkózta a belgrádi televízió). Most pedig lóg a
taknyunk, s nincs, aki letörölné az állunkról. �?gy az élet
kibírhatatlan és elviselhetetlen-ilyen a színház is,tehát nem szabad
hazudni, belefulladni a hazugságokba. Ez a mocskos világ mindenkire
rácsimpaszkodott, a tökét szorítja annak, aki bemerészkedik a
színpadra. Urbán András, az egykori AIOWA-team spiritus rectora arra
kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk ezzel a szörnyű világgal - nem
törődve a mimózalelkűekkel -, s teszi ezt hét epizódban, hét
pokolkörben (Értelem, Öröm, Hír, Remény, Szerelem, Tisztesség, Bűn).
Urbán
András sokkol (pedig megszelídített színházát ígért), de hát egy
vérbéli, vérére esküsző „másszínházi" rendező erőszakot követne el
önmagán, ha a fehérre egyszerűen rámondaná azt, hogy fehér, a feketére,
hogy fekete. Élni a színházban „szépen" számára lehetetlen, kockáztat
akkor is, ha magatartásával tabukat sért. Nem mutathatja be humánusnak
ezt a világot, amelyben a szerelemtől be lehet pisilni, s a szíveket
széjjeltépik. Itt élned és halnod muszáj, itt ölnöd muszáj másokat,
magaddal is végezhetsz. Urbán András ezt mutatja majd fel ötven
esztendő múlva is, mindaddig, amíg a színházak nem dőlnek össze, amíg a
színészeket nem hurcolják el egy megsemmisítő táborba, mert mindig és
mindenütt ugyanaz történik velünk, tapossuk a magunk mókuskerekét, s
gyalázkodunk, megalázkodunk, gyáva életet élünk. Urbán András hitének
él, annak dolgozik, s az boldogítja, ami másokat boldogtalanná tesz.
Nagy formátumú rendező. Munkájának alapja: accuracy, timing and silence
(pontosság, időzítés és csend). �? tudja: akivel nem végez kard vagy
éhínség, azt elviszi a dögvész, úgyhogy kár megborotválkozni, ne
vásárolj drága after shave-et. Másmilyen is lehetne az Urbán-színház?
Demokratikusabb, emberibb, romantikusabb? Igen, lehet(ne). De a mi
világunk alkalmatlan a demokráciára. Ab ovo alkalmatlan.
A
színészek? Akár azt is mondhatják: a halhatatlanságot nem alakításaim
révén akarom elérni - egyszerűbb, ha nem hal meg az ember, és eljátssza
a Fekete disznót legalább még ötvenszer. Persze, ebben az előadásban
nincsenek jópofa „beköpések", például ilyenek: „Jó napot, Sajókám! Hol
volt eddig, hogy hál' istennek nem láttam?" meg ilyen üzenetek: Arafat
Clintonnak: „Billy, hagyd azt a Monicát. Én mondom neked, hogy a
birkával élvezetesebb!", itt is azonban fapados szinten züllik el
minden. Nagyon veszélyes korban élünk, éltünk, mert a csodavárás
korszaka szüli a véres diktátorokat, a sztálinokat, a hitlereket, a
miloševićeket, s a két útszéli csavargó is Godot-ra várt. Még ma sem
érkezett meg. Godotra várnak a szabadkai színészek is. De,vajon mi lesz
akkor, ha az úr nem nyeri meg a tetszésünket, nem lesz olyan
rokonszenves, amilyennek várjuk?
A színészek az ördög üzenetét
tolmácsolják. A színházi képzelet gyönyörűsége a zűrzavar (abból is
van), ám ha egy előadás mindenki részéről heroikus erőfeszitést
követel, az sem tragédia, ha szaggatott, staccatós zanzát fogadtatnak
el velünk. A színészek „tudásukat" ajánlják fel nekünk, s ezért a
színház töretle.n hitű szerelmese térdet hajt - és tapsol. S ha nem
tapsol, akkor megrendült...
|
