,,Művészi hitvallásom egy kiváló társulatban gyökerezik''

A megmaradt érvényességről - Urbán Andrással irodalomról és színházról

Előre menekülök

Interjú Urbán Andrással

Boldog bolondok - Erdély Andreával és Mikes Imre Elekkel diploma-előadásukról

Megmarcangolt, átértékeltetett - Béres Mártával a Lepkegyűjtőről

Desiré villamosa

„Kultúrponttá szeretnénk válni”

A színészet egy különös életforma - Interjú Erdély Andreával

Szárnyaló gyermeki képzelet - Interjú Mikes Imre Elekkel

THEALTER / Webnapló - A kisinyovi rózsa

Ana Isaković: Brecht Hard Core bez prestabka (Kritika koja hoda)

Ana Tasić: Naličja ljudskosti (Politika)

Barbara Fuchs: A megcsömörlött Brecht (Zitty Berlin)

B. Trebješanin: Veče Andraša Urbana (Politika)

demKata: Sok bűnöző kis helyen is... (Kisvárdai Lapok)

Dragana Bošković: Irod nad irodom (Danas)

Igor Burič: 14. INFANT: Limbo devedesetih, ili bilo kojih drugih (Dnevnik)

Kitapogatni a bennem történő előadást (Csiky Gergely Állami Magyar Színház)

Molnár Gál Péter: Vers szöveg nélkül (Népszabadság)

Nánay István: Gulág-musical (Revizor)

Nataša Tepavčević: Brecht.The Hardcore Machine (Kritika koja hoda)

Sanela Radisavljević: Tela bez duša (Kritika koja hoda)

Ulrike Borowczyk: Brecht és az 1953-as felkelés (Berliner Morgenpost)

Sirály - Urbi et orbi

sisso: The Beach (Magyar Narancs)

vmr: Ha homok kerül a bikinibe (Kultúrpart)

Ana Isaković: Urbi et Orbi, udobnost pre svega (e-novine)

Ana Tasić: Traganje za izgubljenom nevinosti (Politika)

Baranyai Richárd: Urbi et orbi avagy mondjuk el mindenkinek (Pszeudo.hu)

gatamaran: „Tízet találtam, tíz hibát…” (ilovepecs.hu)

Horváth Attila: Urbi et orbi (epresso.hu)

Ian Herbert: Interrogation (42. BITEF)

Iodi Renáta: Szappan a szájba (Hamlet)

Jászay Tamás: Félig üres, félig tele (Revizor)

Kalapos Éva Veronika: 'Elhallgatni és hazudni nem ugyanaz?' (Z'Art.Kor)

Markó Róbert: Ha vallani kell (Ellenfény)

Miklós Melánia: Te mit (nem) szeretnél elmondani?

Molnár Gál Péter: Négy színész (Népszabadság)

Nataša Pejčić: Živost, hrabrost i svežina (Dnevnik)

Nyemcsok Éva Eső: THEALTER / Webnapló - Urbi et Orbi

Szabó Nóra: Majdnem Pilinszky János (Terasz.hu)

Szemessy Kinga: Öndialóg (7. KDF Budapest)

Markovics Annamária: Lesben áll egy cápa... (Magyar Szó)

Miklós Melánia: Szabad a strand (Revizor)

Rick Zsófi: POSzT. A mi fesztiválunk (Fidelio)

Bene Zsuzsa: Lecsendesedtek a lelkekben zajló viharok (hír6.hu)

Kelemen Kristóf: Szerbiától Manhattanig (Kikötő Online)

Papp Tímea: Túlélési gyakorlatok (Revizor)

Szabó Palócz Attila: Paradicsomzápor (Magyar Hírlap)

Tijana Spasić: Izazivanje katarze (Ludus, e-Balkan)

Zappe László: Érzékek tragédiái (Népszabadság)

Ana Tasić: Postdramske predstave (Politika)

Boldog Zoltán: Szálkák a színpad alól (Irodalmi Jelen)

Igor Burić: Evo čoveka, evo njegove smrti (Dnevnik)

Nataša Pejčić: Surovost, snaga, poetika i nostalgija (Dnevnik)

Sz. Deme László: Végső illúziók (Revizor)

Tóth Ágota: Idegen – reflexiók (Symposion-line)

Goran Cvetković: Sardinija (Radio Beograd 2)

Markovics Annamária: A szép életnek cikóriaillata van (Magyar Szó)

Markovics Annamária: A játék közepén atombomba robban (Magyar Szó)

Bakk Ágnes: A beach-feeling (Ellenfény)

Ana Tasić: Postdramske predstave (Politika)

Igor Burić: Odraz za (novu) meru (Dnevnik)

Igor Burić: Plaža za umetnost i očišćenje (Dnevnik)

Tanja Šljivar: TEATAR FEST - peti dan

Török Arnold: Izzó világba zárt homokszemek (Magyar Szó)

Goran Cvatković: The Beach - Plaža - Strand (Radio Beograd 2)

Igor Burić: Grupno do izlečenja (Dnevnik)

Pressburger Csaba: Az élet nem karaoke-parti (Híd)

Ana Tasić: Az illúziók ripityára zúzása (Politika)

Goran Cvetković a Terápiáról (Radio Beograd 2)

Török Arnold: Segítünk nektek, avagy a mosolyterápia (Magyar Szó)

Ana Isaković: Elnyomók és áldozatok - szerepcsere (e-novine)

Goran Cvetković: Turbo Paradiso (Radio Beograd 2)

Igor Burić: Groteszk párhuzam (Dnevnik)

Tamara Đorđević: Urbán András (po)etikája

Pressburger Csaba: Rom (Családi Kör)

Sirbik Attila: H.O.P.T.A.G. paradicsom (Symposion-line)

Török Ákos: Turbo Paradiso (Z'Art.Kor)

VMR: Végtelen orgazmus paradicsomszósszal (Kultúrpart)

Goran Cvetković: Urbi et orbi (Radio Beograd 2)

OtO OnO: Te miben alszol? (Z'Art.Kor)

Török Arnold: Mássággá torzult szerelmek (Magyar Szó)

Gerold László: Hűtlen hűség (Híd)

Bakos Petra: Mit érdemel az a bűnös...? (Symposion)

Bakos Petra: Számtalan számosnak (Symposion-line)

Orcsik Roland: A korbács kegyelem íze (Criticai Lapok)

Mikola Gyöngyi: Belépés az ördögi körbe (Apertúra)

Sirbik Attila: Mi minden a test (Symposion-line)

Mindent lehet és semmi sem lehetséges

13. INTERNACIONALNI FESTIVAL ALTERNATIVNOG I NOVOG TEATRA

Hontalan Iván: Hőalter (Terasz)

A megszelídítés folyamata

Kicsomózás – A bestia ellágyulása (zárójelezve)

Ma-makranc-makrancos

Pénz és szerelem

,,Símítsd ki, pfuj, morcos szemöldököd, S dühödt szikrát ne hányjon a szemed...''

Nyemcsok Éva Eső: THEALTER / Webnapló - Brecht - The Hardcore Machine

Plath-mítosz

Török Arnold: Játék a rémálmokkal (Magyar Szó)

Végel László: Balkáni magyar

Török Arnold: Ólomlepelbe takartan, betonfalak mögé zártan (Magyar Szó)

Tom Mustroph: Miniatűrök

Gerold László: Úgy van, semmi sem biztos

Egy színház, két eset

Portrék az őrületről

Egy rendező másik (h)arca

Egymásba rejtett világok csendessége

Fesztivál és városnézés

Unus testis nullus testis

Mindent ripityára törtünk

Unus testis nullus testis

2004.04.27.
A talpra állás , talpon maradás tudományát sok¬-sok évvel ezelőtt, gondolom, 1969-ben én sem tud¬tam megfejteni, irreális feladatnak tűnt Csáth Gé¬za életben maradását sejtetni a színpadon, amikor Lévay Endre Félálom után című monodrámájával küszködtem a Népszínház első emeleti kamarater¬mébén, az Életjel magasan tartott lobogója alatt. S amikor Vicsek Károly a 80-as években az abszolú¬tom utáni éhségtől vezérelve új meg új meg- és fel¬-ismerésekre tett szert, színpadra állítva Csáth Géza - Franyó Zsuzsánna A varázsló kertje című „misztériumjáték"-át - és micsoda színészekkel! - ,akkor már-már megfordult a fejémben: az ember friss sebet kapván, ejtve magán, konok fejjel képte¬len sok mindent felfogni, azért még tény: minden vég, Csáth életének vége is egyszersmind valami¬nek a kezdete is. Ne törődjünk a sebet ejtővel, in¬kább azzal, aki ezer sebből vérzik (Krisztus nem követett el öngyilkosságot). �?gy minden Csáth Gé¬za-adaptáció szembesítés a Halállal. Ezért Urbán András rendező rendezése is tisztelgés és egyszer¬re bensőséges emIékezés a régen, a határon agyon¬Iőtt szabadkai születésű írótárs nem mindenki ál¬tal kedvelt személye előtt. Most is, az egykori Jadran mozi színpadán vagy inkább: játékterében kísérlet történt a továbblépésre, hadd surranjon be a tragikum a sejtjeinkbe.
A föld illata tódult az orrunkba, fények villan¬tak, Mezei Szilárd szabadjára engedte hangszerein a húrokat, jeget olvasztottak a színen. (Sokan nem értették, miért.) Nincs betekintésem a műhelymunkába, nem tudom, hogy Urbán András vajon mikortól őrzi, formázza, alakítja görcsös jajokba a feldolgozhatatlant, megismerhetetlent. Ezt gyak¬ran teszi. Nem egy „gardéniaillatú" előadást lát¬tunk. Számítottunk az elmúlás „hervadt virágai¬ra", mert hát minden Csáth-feldolgozás - mint említettem - sokat szenvedett írónk emlékezete, s egy-egy alkotónak - gondoljunk Dévavári Zoltán évekig tartó kutatásaira - legnagyravágyóbb álma teljesül/het a Csáth-szöveg (plusz Tolnai Ottó so¬rai) egy ilyen részleteibe is bizarr produkció által. De mondom: ritkán társulunk halottakkal. Most azzal búcsúztattak bennünket, hogy a Csáth-¬emlékezet nem gyógyíthatja meg a nagybeteget. Mégis életben tarthatja a színpadon...
Ezt tette Urbán András a munkatársaival.
Mégis mágikus szertartás? Blöff -- könnyen ol¬vasható traktátum, misztikumba hajló szimbólum¬rendszerrel? Méltó megemlékezés az arra méltó elött? Vagy csupán az újkori színjátszás, rendezés hol bukdácsoló, hol pedig érces sínen futó, virtuóz formája? Mindenesetre egy-egy villanással meg¬éreztették velünk az elillanó élet ragyogó gazdagsá¬gát és nagyszerűségét...
Buja hangulat, szomorkás hangulat. �?srikoltás:bohózati elemek (doktor urak,ne tessék megsér¬tődni). Mi mindent akar/t Urbán András belegyömöszölni az agyunkba, mi mindennel akar/t vég¬eredményben meghökkenteni, netán „szórakoztat¬ni"! Nevet is a néző, de aztán magába roskad. EIgondolkoztató mégis mindaz, ami elénk tárul. A színészek hol görcsöt oldanak, hol taszítanak, de Urbán András gyászaktusban karmesterként veze¬ti az előadást, különös ,,urbi et orbi"-val a múltra. Urbán András konokul hisz abban, amit csinál, amit anno... nagyon régen, még Zentán fogalma¬zott meg az AIOWA-törzzsel. Mintha mindig ka¬kasviadalra hívna bennünket, s köztudomású, hogy ennek a csatának néha - vagy mindig -- áldo¬zatai is vannak. Urbán András másként akar élni? Igen, mást fest, mást rajzol a barlang falára. De muszáj neki igazat adni. Kényes dolgokat tár fel - „kényes" szituációkat teremt. A néző most is azt az enyhe, szemlesütős zavart érezhette a „lelátón", ahol helyet fogalt, amit egy szürke, hétköznapi helyzetben önuralmát elvesztő idegen emberen figyelhet, élhet meg. Urbán nem a szövegből bont ki mindent. Sokféle színpadi effektust használ, sokfé¬le színházi formával dolgozik, de nem törekszik az elemek összekapcsolására, s mégis ezzel sem te¬remt zűrzavart. Azt a pozíciót, attitűdöt keresi mindig, amelyben érvényesen tud megszólalni, s a „hang" ezért -- akárcsak a világunk – disszonáns.

oldal tetejére