KÁRTYAVÁR
A kártyavár egy asztalon,
az asztal egy tutajon áll.
Vajon a folyó érzi-e,
ha dől a kártyavár?
Szülő és gyerek. Két titok. Két nyelv. Tanulgatják egymást. Cipelik egymás érzelmi terheit. Kötődnének, szabadulnának. És eljöhet
a pillanat, amikor megfordul a viszonyuk. Erről a borulékonyságról szól a KÁRTYAVÁR 17 jelenete. Néhány epizódnál versek hangoznak el részben vagy egészben.
„…Gőz István… Egy négyszögletes, ömlesztett magnókazettákkal kirakott tér közepén áll, földig érő köpenyben, mely alatt kísérteties események és szokatlan mozgások veszik kezdetüket. Hosszas vajúdás után végül Réti Anna bújik elő a köpeny alól. Mint egy torzszülött, kicsavarodott, kitekeredett tagokkal vergődik
a földön. Láthatóan nehéz szülés volt, de végül is a gép forog,
az alkotó pihen…”
„…Ekkorra már régen magába szippantott minket az előadók karizmatikus játéka. Réti Anna egyéni mozgása több jelenetben is felejthetetlen: az összekulcsolt kézzel-lábbal vergődő, tekergőző lény kiszolgáltatott mozdulatai vagy akár a madár röptére emlékeztető, finoman kidolgozott kéz- és lábmozdulatok…
SZÍNHÁZ - Faluhelyi Krisztián
Koreográfia: Réti Anna
Szöveg: Halasi Zoltán
Előadók: Gőz István, Réti Anna
Zene: Barna Balázs
Fény: Szirtes Attila
Jelmez: Csorba Krisztina, Réti Anna
Munkatárs: Hudi László, Szőke Sándor
Fotó: Kiss Rudolf Péter
Premier: Trafo, Budapest, 2007.04.05.
Támogatók:
NKA, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány, Flórián Műhely, Budapesti Őszi Fesztivál, Gesztus Műhely Egyesület www.retianna.hu 
