Kosztolányi Dezső Színház

SZARDÍNIA
avagy facies hippocratica

mágikus nihilizmus

Szereplők:
ISMERETLEN ismeretlen egy ideig -
Buza Ákos f.h.

RÁCSSZABÓ börtönőr, aki FEKETE szerint Pista, vagy akit FEKETE Pistának vél - Mészáros Árpád
IFJABB RÁCSSZABÓ ugyanaz a börtönőr, csak sokkal fiatalabb - Mészáros Árpád

RICSÁRDBÖRTÖN börtönparancsnok - Mészáros Gábor

ZÁRDAY nevelőtiszt - Lénárd Róbert m.v.

IGAZ tolvajkirály, a börtön belső ura -
Mikes Imre Elek

EVANGÉLISTA újhitű, vagy hittérítő -
Gombos Dániel f.h.

GYÖNGY a tolvajkirály első „udvarhölgye” -
Greguss Zalán m.v.

FEKETE aki nem azért harcolt... - Mácsai Endre

ESZES Lenin- vagy Lenon-arcszőrzetet viselő profán szent és vértanú - Úri Attila

DR. PENGE IVETT RICSÁRDBÖRTÖN női alteregója is lehetne, és jól kezeli a szikét -
Erdély Andrea

ZSILETT ZSANETT az alteregó DR. PENGE alteregója is lehetne, és jól kezeli a szikét -
Béres Márta

DR. AGY jó (ha) fej, futkározik a kínzókamra és a zárka tömegjelenetei között, fogyatkozó körömmel, végtaggal, belsőséggel stb., míg végképp el nem fogy, bár ha a lába olyan, mint a béka lába, ki tudja... - Molnár Zoltán m.v.

MARUSKA idősebb asszony - Béres Márta

MAGDUSKA fiatalabb asszony - Erdély Andrea

Mozgás: Döbrei Dénes
Díszlet, látvány: Perovics Zoltán
Jelmez: Varga Tünde
Zene: Verebes Ernő
Rendezőasszisztens: Lénárd Róbert

Rendező: Urbán András

Ősbemutató: 2009. április 29. Szabadka

Időtartam: 90 perc szünet nélkül

Támogatók:
OKM-NKA Katona József produkciós pályázat, Szülőföld Alap
____________________________

Ez egy börtöntörténet, amit Vicsek Károly sugallatára kezdtem el írni. Tőlem szerencsére távol áll ez a börtönvilág, nincsenek ilyen élményeim. Viszont a bezártság érzése nálam is jelen van, hiszen a korunkra igencsak jellemző. Itt a börtön elsősorban egy olyan játékteret jelent, amely megegyezik a színtérrel. Így ez a mai kor modern börtöne. Ha azt próbálnám meghatározni, hogy mi a legpontosabb hangzata, akkor ez a mozgástér elvesztése, ami a modern korunk egyik jellemzője. Valójában egyfajta klausztrofóbia. A cselekményben több szál fut, az egyik egyfajta börtöntörténetet próbál megfogalmazni. Ennek az egyik párhuzamos cselekménye az, hogy a börtönben számítanak egy elnöki látogatásra, amely elmarad. A másik szál egy részeg matróz története, aki a befagyott tengeren keresztül az elveszített hajó után gyalogolva eljut erre a bizonyos börtönszigetre. Ott belegabalyodik a szögesdrótba, és ebben a sötét világban végül is ő lesz a világos pont. Ezt a munkaváltozatban villany-krisztusnak neveztem el. Ez is egy cselekményszál, ami végigfut és eltűnik. Belső dolgok is zajlanak a börtönben, egyik ilyen a börtönparancsnok és a nevelőtiszt története. Ez ad egyfajta párhuzamot a színházzal. Ők olyan szintű nevelőmunkát szeretnének folytatni a börtönben, amely be tudja bizonyítani, hogy a börtönök a rend legfontosabb pillérei. Az alkotómunka ilyen esetben is nemesíti a lelket, valamint megadja a túlélési stratégiát. Beszédes István

Börtönről mesélünk. Végül is a darab, amit Szardíniának hívunk, egy börtönszigeten játszódik, librettóként emlegetem ezt a szöveget. Önmagában nagyon jellegzetes, „beszédeses” fordulatokkal, átszövésekkel. Egy furcsa abszurditásba torkolló világról szól, ami a maga nemében végtelenül szellemes. Annak ellenére, hogy ez egy elvonatkoztatott tér, nyelvi értelemben a szöveg nagyon izgalmas kaland. Szeretném, ha a próbafolyamat szabad álmodozásról szólna. Egyfajta operettként kezelem ezt a darabot. Olyan előadásról beszélünk, amely nyelvi bravúrjai, intellektuális szellemisége mellett nagyon közeli, emberi momentumokat fogalmaz meg. Az ebben a kegyetlen világban lezajló borzalmaktól kezdve addig, hogy a rabok alszanak és a bálnák hangját hallgatják. Egy olyan költői világról van szó, amit kortárs színházi eszközökkel próbálunk megragadni. Urbán András

Kellemes élmény számomra, hogy a Kosztolányi Színházban létrejöhet egy ilyen előadás. Régóta tervezgetjük mi hárman, illetve Verebes Ernővel és Perovics Zoltánnal együtt már öten, hogy mit lehetne elkészíteni. Számomra ez a felkérés olyan kérdéseket vet fel, hogy mit jelent a bőrünk börtönéből kitörni, vagy bennmaradni. A börtön számomra azt jelenti, hogy megpróbálják az embert a saját megszokott környezetéből kiragadni, és egy másikba átvinni. Érdekel, hogy mi fog történni a testtel, hogyan változik meg az ember mozdulata, gondolkodása, mert a kényszerhelyzet a megszokott mozdulatokat mássá alakítja át. Megváltozik az ember hangja, gondolatvilága, érzelemvilága, a környezethez való viszonya. Ez a megváltozott tér, hely, idő változtat az emberek mozgásán is. Érdekel, hogy a szövegben levő játékosság hogyan fog testritmussá válni, hogyan alakul tánccá, milyen színeket, ritmusokat, mozdulatokat lehet majd felépíteni. Döbrei Dénes

____________________________

A Vajdaságban élő költő, Beszédes István erős alapanyagot adott a szabadkai társulatnak. A terjedelmes verses mű nem kifejezetten drámai opusz, de alkalmas arra, hogy belőle színpadi alkotás szülessen. Különösen akkor, ha a szöveg Urbán András és alkotótársai kezébe kerül, akik – mint máskor, most is – az írói látomással egyenértékű színpadi vízió megteremtésére törekedtek.
Urbán általában valamilyen írói szövegből kiindulva, de attól el is rugaszkodva teremt önálló és önmagában érvényes színházi valóságot. A cselekményt többnyire újrastrukturálja, kerüli a lineáris történetvezetést, hatásos, asszociációkra késztető és provokáló képekben fogalmaz, s a néző aktív befogadói közreműködésére épít. Mindez együtt van a Szardínia előadásában is.

Nánay István (Revizor, 2010.07.04.)

Megkerülhetetlen kérdés, hogy mi is ez a Szardínia. Földhözragadtan megfogalmazva: sziget, vagy konzerv? Kezdés után nem telik bele sok idő, mire a két rángatózó, túlzásokig karikírozott lány fölvezeti a történetet, és egy börtön-szigetre helyezi a cselekményt. De mi lesz a konzervvel? Nem kell csalódnom. A „börtönlakók" folyamatosan betöltik a színpadot. Egymás hegyén-hátán demonstrálják, szöveggel, zenével és tánccal, az összezártságot, a konzerv-feelinget.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a fegyház közössége az elnök látogatására egy előadással készül, a kocka el van vetve. Jó messzire. Ebbe a keretbe mindent belegyömöszölnek: társadalmat, egyházat, megváltást, művészetet, szexualitást és még sok mást. De legfőképpen az embert. Az embert mindenféle megközelítésben: a testtől a lelken át a lét kérdéséig. Persze a lehető legkomolytalanabb nézőpontokból. Van itt minden: homoszexuális börtönlakók és szappan, fitness-terem-feeling, idegbeteg őrök és skizofrén rendező. Úgy szidják a színházat, ahogy csak akarják. Nem szalasztják el az alkalmat. Végigjátsszák a zöldségeket, kiforgatják a szívfájdalmakat és ironizálnak az összes színházi klisével és megfogalmazással. (...)
Bravúros ötlethalmaz a szöveg és az előadás szintjén egyaránt. (...)
Az a néző, aki beadja a derekát ennek a formának, könnyes szemmel fetreng a nevetéstől...

demKata (Kisvárdai Lapok - 2010. június 26.)

____________________________

Fesztiválok:

55. Sterija Játékok - Újvidék, 2010. május 26. - 2010. június 4.

Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja - 2010. június 25.

Díjak:

A DNEVNIK napilap díja a Szardínia és a Banović Strahinja előadások rendezéséért - 55. Sterija Játékok

Kapcsolódó sajtó:

Beszédes István: SZARDÍNIA