|
|
|
Tolnai Ottó: KÖNYÖKKANYAR |
 |
 |
Urbán András |
 |
 |
Kosztolányi Dezső Színház / Urbán András Társulata |
 |
Tolnai Ottó |
 |
Tolnai Ottó:
KÖNYÖKKANYAR
Szereplők:
Varga Heni, Béres Márta, Pletl Zoltán, Molnár Zoltán
Díszlet, látvány: Perovics Zoltán
Zene: Mezei Szilárd Rendező: Urbán Andás
Lassan, csikorogva széthúzódik a nehéz, vörös függyöny. Lehullott vakolatú téglafal. Az ablakokban muskátli. Abban a pillanatban, amikor elfogy a közönség türelme: az egész fal kidől, szinte rá a közönségre. Amilyen hirtelen hangzik fel a nagy robaj, olyan hirtelen hal el. Ahogy a por elül, s a szem megszokja a félhomályt, két nagy szoba sejlik fel. Az utcai téglafal valós, a benti válaszfal kulisszaszerű.Jobbról nagy fehér családi ágyban trónoló idős hölgy. Fején törülközőből turbán. Kezében egy ráma nélküli olajfestmény. A fal, a falak leomlásának pillanatában, az ütéstől repült a kezébe a kép. Saját festménye.Csak most kezdjük megérteni, hogy valójában mi is történt. A bal oldali szobába belefutott egy pótkocsis kamion. A kamion lópatkókkal teleaggatott orra egészen a színpad széléig nyomul. Az egyik hatalmas kerék kilyukadt, süvít belőle a levegő. Majd lassan elcsendesedik minden. A falusi hajnal édes neszei. Csak a másik kerék forog a levegőben.Tolnai Ottó: Könyökkanyar____________________________
„Tolnai Ottó darabjának alapszituációja egy bácskai falu könyökkanyarjában található ház és egy tehergépkocsi szerencsétlen találkozása. A szürreális történet tehát azzal veszi kezdetét, hogy egy segélyszállító kamion az éjjeli órákban belerohan Busék otthonába. Az épületre nézve végzetes ütközés álmukból riasztja fel a lakókat, anyát és lányát, és ez az abszurd helyzet – egy kamion a nappaliban – határozza meg a darab hangulatát. (...) Az előadás ezt a félálomszerű állapotot igyekszik megragadni, amelyben elmosódnak a határok az ébrenlét és az álom, a szürreális és a hiperreális, a józanság és a megittasultság között, de egyúttal az éntudat és az identitás határai is homályba vesznek. (...) A szereplők több figura identitását is magukra öltik, mintegy a bennük megbúvó másik ént is megjelenítve. Az álomszerűség technikájával operáló, erősen fragmentált előadásban csöppet sem zavaró, hogy olykor képtelenség megállapítani, ki beszél. A személyiségjegyek összeolvadnak, majd ismét szétválnak, átruházódnak egyik szereplőről a másikra, személyiségek duplázódnak meg, majd kollektív identitások tűnnek fel, és így alakul az előadás hol féktelen karnevállá, hol pedig lassú és megrázó jelenetsorrá. ”
PRESSBURGER Csaba
„Számomra Urbán András rendezésének igazi "üzenete" a bácskai életet, s ezen belül a kisebbségi létet jellemző örökös elkésettségnek, bizonytalanságnak és az építés-rombolás állandó körforgásának hatásos színpadi megfogalmazásában rejlik.”
GEROLD László
„A darab egyes jól kidolgozott részletei szinte leírhatatlanná teszik azt az élményt, amelyet csak a vizuális befogadás tesz lehetővé.”
SIRBIK Attila
„Urbán a titói Jugoszlávia széthullásának olyan vetületét tárja elénk örökké megújuló, ám mégis oly jellemző motívumokkal teli előadásában, hogy nem esik át a ló másik oldalára, vagyis a Tolnai-szövegek színpadra alkalmazásánál nagy veszélyekkel járó „olyangroteszkhogymártúlzás” tartományába, hanem a líra, a szépség, a tragikomédia és a dráma elemeit felhasználva élő, remek interpretációt készít.”
BICSKEI Flóra
Kapcsolódó sajtó:
|
 |
|
