- verbálisan textuális oralitás -
Pilinszky János színművét fokozatosan mellőzve
Szereplők:
Móni - Béres Márta
Zsuzsi - Erdély Andrea
Zoltán - Mikes Imre Elek
Tibor - Mészáros Árpád
Műszaki referens: Úri Attila
Kosztüm: Mindenki abban alszik, amiben akar.
Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság.
Koprodukciós partner:
MASZK Egyesület - Szeged
Támogatók:
Flórán Műhely - Mozgóház alapítvány, BESZT, NKA, OKM, Tartományi Oktatási és Kulturális Titkárság - PSOK
______________________
Fesztiválok:
Vajdasági hivatásos színházak 58. Fesztiválja, Nagybecskerek, 2008.április 17.
Eurorégiós Színházi Találkozó, Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár (Románia), 2008. május 10.
53. Sterija Játékok, Újvidék, 2008. június 2.
POSZT – 8. Pécsi Országos Színházi Találkozó, Pécs, 2008. június 7.
Határon Túli Magyar Színházak XX. Jubileumi Fesztiválja, Kisvárda, 2008. június 27.
SZIGET Fesztivál, Budapest, 2008. augusztus 17., (nagysátor)
BITEF Showcase, Belgrád, 2008. szeptember 20-21.
7. Kortárs Drámafesztivál, Budapest, 2008. november 21-29.
______________________
Díjak:
Vajdasági hivatásos színházak 58. Fesztiválja,
Béres Márta a fiatal színésznek járó díjat kapta az Urbi et orbi c. előadásban nyújtott alakításáért
53. Sterija játékok
Béres Márta a Dara Darinka Čalenić Alapítvány legjobb fiatal színésznőnek járó díja Móni szerepéért az Urbi et orbi c. előadásban
53. Sterija játékok
A kritikusok kerekasztalának legjobb előadásért járó díja az Urbi et orbi c. előadásnak
POSZT – 8. Pécsi Országos Színházi Találkozó
A szakmai zsűri különdíja Béres Mártának, Erdély Andreának, Mikes Imre Eleknek és Mészáros Árpádnak az Urbi et orbi c. előadásban nyújtott művészi teljesítményért
______________________
A belgrádi Yellow Cab (havonta megjelenő kulturális kalauz) a 2008-as év legjobb színházi előadásának nyilvánította az Urbi et orbit.
______________________
„Tudják, mit mondanak. Tudják, miért mondják. Tudják, mint kell mondaniuk. (…) Hitelesek. Igazak. Elhitetik a nézőkkel magukat. (…) A szabadkaiak Pilinszkytlenített Pilinszkyje kiszabadította előadását a teátrális anekdotázásból, a kanonizált történet elbeszélésből. Szabad és tiszta színpadi fogalmazással hat ránk négy színész. Négy erős képességű, fiatal színész. Négy jó színész kényszerít arra, hogy érdeklődéssel figyeljük őket.”
MGP (Népszabadság online)
„Négy fiatal ember beszél, mindig hárman egy ellen, erős helyzet, tökéletes jelenlét. Nem tudsz olyan távolra ülni, hogy ne két centire legyél tőlük. Pilinszky messze lehagyva, ez nagyon jót tesz. Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek. Vad az egész. Szerbiából jöttek. Mégis, mintha volnának határok.”
Kukorelly Endre (poszt.com)
„Urbán András – négy színészének segítségével – úgy csomagolja és méri patikamérlegen a rá-, meg- és áthatást, hogy még a legtapasztaltabb és a legelutasítóbb nézőt is hamar „megveszi”: a székéhez szögezi, érezni és gondolkodni készteti.”
„Zseniálisan építette fel a társulat a darabot. (...) Nem lehet előle menekülni, elfordítanád a fejed, de nem. (...) lenyűgöz, és elborzaszt, ahogy ők négyen uralják az egyszerű színpadképet (...)Ezúton is köszönöm Urbán Andráséknak ezt a felejthetetlen magamba nézést. Urbi et orbi: magamon kívül és belül.”
„Urbán András rendezésének erénye, hogy miközben Pilinszky szövegét arra használja fel, hogy urbi et orbi közhírré adja a bűnről, a szenvedésről és a megtisztulási vágyról szóló színházi példabeszédét, (...) sikerül színészeit a szenvedélyes kérdezés pozíciójából az intenzív átélés extázisába emelni. (...) Kegyetlen, de mélyen emberi előadás. Élet-színház.”
Gerold László (Híd)
„…egyfelől mintha egy kibeszélő show-ban vagy egy terápiás csoportfoglalkozáson vennénk részt, másfelől viszont bírósági kihallgatásnak is tarthatjuk az egészet, hiszen a kérdezők kegyelmet nem ismerő keménységgel tárják fel a vallomások legsötétebb zugait. A következő megszólaló mindig a nézőtérről megy fel a színpadra, s ez mintha azt sugallná: a következő akár én is lehetnék.”
Orcsik Roland (Criticai Lapok)
„A szerepek felcserélhetők: vallató és vallatott egyaránt szenved. (...) Tanúi vagyunk annak, ahogyan a szereplők ki- és átalakulnak. Mert a kérdezésben, válaszként jönnek létre. Más kérdések más válaszokat ergo más személyiségmozaikot vagy -illúziót hívnának életre. (...) A végső szavak: „Korbácsolj meg.” Azután csöndsötét. Tapsolni nehéz, előbb vissza kéne találnod magadhoz, aki már nincs. Letekintesz, ismerős kezeket látsz, mégis milyen nehezen találod a mozdulatot. Mert a mozgató már más, valamin túl van. Katharzisz-élmény. Milyen kivételes, és mennyit elnyel. Mennyit átszűr belőled. Mi marad. Mi vagy. Most.”
Bakos Petra (Symposion)
„Meghökkentő, néha sokkoló jelenetek jellemzik a darabot, de még a legfelkavaróbbaknál is muszáj nézni (...) Körülbelül egy órányi olyan élmény, amiben egyszer legalább mindenkinek részesülnie kéne. Talán nem is élmény ez, inkább terápia: a hétköznapi problémák, amiket az ember olykor képes tragédiaként megélni, háttérbe szorulnak, reménykedünk, hogy ezeket a szenvedéseket nekünk talán sohasem kell átélni. A négy színész egészen rendkívüli játéka hatásossá teszi az előadást, teljes beleéléssel hitelesítik bűnösségüket, hibáikat. A darab után talán nincs olyan néző, aki ne gondolkozott volna el saját hibáin, bűnein és azon, hogy milyen szenvedéssel kellene értük megfizetni.”
„A színpad csupaszsága párosul a zenétlenség sivárságával, a tettek és a szavak az emberi gyarlóságot keményen, olykor kíméletlenül levetkőztetik, szemünk elé tárva a lélek és a szellem dantei köreit, gyűrűit és bugyrait, amelyek erős, ragadós hálót szőve fogva tartják a kitörni vágyót.”
Török Arnold (Magyar Szó)
„Már megint jól megkaptuk. Volt időnk magunkba nézni két nevetés, két borzongás között.”
Kapcsolódó sajtó:
