Aktuális

városi legenda

Erdély Andrea és Mikes Imre Elek diplomaelőadása

Bertolt Brecht Buckowi elégiái alapján

Pilinszky János Beszélgetések Sheryl Suttonnal című műve alapján

William Shakespeare Hamletje Nádasdy Ádám által készített fordításának, illetve William Blake, Georg Büchner, Eminem, Allen Ginsberg, Johann Wolfgang Goethe, József Attila, Pilinszky János szövegeinek felhasználásával. Az előadásban elhangzó bibliai idézet a Bírák könyvéből való.

Béres Márta és Sirmer Zoltán diplomaelőadásaJohn Fowles szövege alapján

Válogatott szavaim gyűjteménye Könyvbemutató. Vajdasági premier. A szerzővel Samu János beszélget

gyengéd félelem szünet nélkül a mennyország nem baszkódik

verbálisan textuális oralitás Pilinszky János színművét fokozatosan mellőzve

mindent elöntő diverzív illumináció Faluba Kálmán és Merényi Anna fordítása

Brecht – The Hardcore Machine

Urbán András

Urbán András Társulata

Bertolt Brecht

Kosztolányi Dezső Színház / Urbán András Társulata:

Brecht – The Hardcore Machine

- retropolitikai revü – a fizikum színháza -

Bertolt Brecht Buckowi elégiái alapján


Szereplők:
Mészáros Árpád
Mikes Imre Elek
Erdély Andrea
Béres Márta


Mozgás: Varga Heni

Zene: Mezei Szilárd

Kosztüm: Varga Tünde

Műszaki referens: Úri Attila

Fotó: Molnár Edvárd

Rendező, dramaturg: Urbán András

 

Premier/ Ősbemutató: Berlin, 2007. április 20. péntek ACUD – Theater

Támogató: Bipolar – Német-magyar kulturális projektek

Koprodukciós partnerek: MASZK Egyesület, ACUD Theater

  „A színház beszéd nélkül is élményt nyújthat (...) Magával ragadó a rendezés ötletgazdagsága és formai feszessége (...) Mindenekelőtt rövid jeleneteket láthatunk az erőszakról és a hatalomról, az individuum elnyomásáról és megtöréséről. Egy pillanatig kirajzolódik a jelenet és a színész megmozdul a fényben, de a következő momentunban már vége és az alak alámerül az éjszaka sötétjében. (...) Ellenállásból és elnyomásból, elvetemültségből és emberségből mozgatóérő keletkezik. Bizsergető élmény Brecht június 17-éhez fűződő reflekcióit magyar előadásban látni: az ottani 1956-os zavargások - nézőponttól függően - a sztálinizmussal ill. a szocializmussal való harc mély- ill. csúcspontjának számítanak. A magyar színészek egy fajta történelmi eredetiséget visznek a diskurzusba.”
Tom Mustroph (Neues Deutschland, 2007. április 26.)

  „Hogyan olvassuk ma a Buckow-i elégiákat? Urbán András megismerte Brecht konfliktusait, rémálmait, félelmeit. Ezek a versek tele vannak éleslátással és élcelődéssel. Az új nyelvjárást Brecht „Kaderwelsch”-nek nevezte, és azt a tanácsot adta, hogy a kormány feloszlathatná a népet és újat választhatna helyette. A szövegek tömörek, poétikusak és politikusak, ezért kimeríthetelenek a játéklehetőségeik. (...) Most Brecht van soron. A cím – Brecht-The Hardcore Machine – arra enged következtetni, hogy a pszichológiai színház nagy ellenlábasa ihlette előadás egy kemény törés az eddigi irányvonalon. Nézzük hát a nagy dialektikus pszichológiai felboncolását!”
 Barbara Fuchs (Zitty Berlin, 2007. április 19.)

  „Tömör, sűrű képekben ábrázolja a rendező, Urbán András (...) a Brecht-The Hardcore Machine című előadásban a költő és drámaíró Brecht művészi konfliktusát az 1953. június 17-ei, vérbefojtott kelet-német munkásfelkeléssel. Brecht Buckowi elégiák című, az állam és a párt szerepében kételkedő gondolatiságú versciklusa inspirálta az előadást. Az előadás a párttal és az állammal szemben felmerülő kételyeket mutatja be szabadon Brecht Buckowi elégiák című versciklusa után.”
 Ulrike Borowczyk (Berliner Morgenpost, 2007. április 23.)

  „Urbán András produkciója mintha Berlinben született volna, a brechti motívumok színpadi diskurzusa a harmincas évek Wilhelm Reichjére utal. De mégsem ott született, hanem egy elfojtott, apokrif, fantazmagórikus, diabolikus vajdasági világban. Kiderül, hogy egy balkáni magyarnak van mit közölnie a világgal. De ahhoz balkáni magyarnak kell lenni – mindenestől.”
Végel László (http://lvegel.extra.hu)

  „Erőszak, megtörés, megalázás, megszégyenítés, megtörés és megtöretés, a szép és a szörnyű, az ártatlan és a pusztító, a finom és a durva állandó, meg- és kifejthetetlen, és főleg kiszámíthatatlan bekövetkezésű és intenzitású transzparenciája. Remekek a színészek, valamennyien urai a testüknek, melyek gazdag színházi hangszerekként működnek (...) Minden a színpadon, ami eddig jellemezte Urbán András munkásságát, nem változott sem a töménység, sem az intenzitás, sem a mélység. Valami mégis. Emészthetőbb, ehetőbb, nézhetőbb (jaj, félek kimondani, szórakoztatóbb) előadás ez a mostani az eddigiek nagy átlagánál, anélkül, hogy ez bármilyen kompromisszumra vagy megalkuvásra kényszerítette volna a rendező-színházigazgatót.”
Hontalan Iván (www.terasz.hu, 2007. július 28.)

  „Minimális a díszlet, nem is kell. Az ember teste egyben a díszlet is (...) De mit kezdhet az ember ezzel a felülettel, ha meg van kötve a lélek, és csak rángatódzik. (...) Mit történik, akkor ha a lélek mást akar, mint amit muszáj?”
Sirbik Attila (www.symposion-line.eu, 2007. 07. 28.)

  „Arcul üt, mert tükröt tart elénk, és tényleg. a szívünk mélyén mindannyian ilyenek vagyunk.”
Nyemcsok Éva Eső (www.thealter.hu, 2007. július 19.)

  „Kiváló színészi munka, az egész stáb együttlélegzése, a folyamatos összpontosítás, a folyton-jelenlét rendkívüli feladat, aminek megvalósításával a mondanivaló hitelessé érik, az egész produkció lázálommá, katarktikus élménnyé lesz.”
Török Arnold (Magyar Szó, 2007. június 13.)


Kapcsolódó sajtó:
oldal tetejére